Egyszülő.hu | Az jutott eszembe

Egy hely. Egy esély. Sok találkozás.

Jól megy manapság ezeknek a mozgássérülteknek. Megállok a budaörsi Media Marktnál, ahol a bejárat előtt legalább hat helyre van felfestve a kerekesszék: ez itt a mozgássérültek parkolója. Egy kivételével az összes hely foglalt: hófehér BMW, nagy fekete jeep, csak egyetlen régebbi autó van ott, hátulján nagy T-betűvel.

Ahogy elnézem, kicsit hamar kapta meg a jogsiját, addig a részig még nem jutott el, hogy a kerekesszék jele nem azt jelenti, hogy bármi odaállhat, ami gurul. Merthogy a csodaautókon nincs matrica, mármint az a kék, ugyancsak kerekesszékkel. Talán véletlenül otthon felejtették. Megyek az utcán, és a mozgássérült parkolónál álló fekete autóból fiatalka lány száll ki. „Valahogy mindig olyan nyugtalan vagyok, amikor itt állok meg.” – csicsergi fennhangon a barátnőjének. Vajon miért nem mondom neki, hogy „Nem, csillagom, nem nyugtalankodnod kellene, hanem simán szégyellned magad”? Nemrégiben egy barátnőmmel arról beszélgettünk, hogy mi lenne a legnagyobb segítség nekik. Ő is kék matricás autóval jár, a kislánya négy éves korára tanult meg járni, és addig megjárták a poklokat. Azóta sem könnyű, különösen úgy, hogy ő is egyedül nevel. Érdekes módon elsőre az jut az eszébe, hogy jó lenne, ha nem állnának a helyükre más autók, akik nem szorulnak rá. „Tudod, amikor például viszem a gyereket orvoshoz, és az összes fenntartott hely foglalt, mégpedig olyanok állnak ott, akiknek nem lenne szabad. Mi csak négy utcával arrébb találunk helyet, és húzom-vonom a nehezen mozgó gyerekemet végig az utcákon.” Lehet, hogy mégsem megy olyan jól manapság ezeknek a mozgássérülteknek. Mert a hófehér BMW meg a nagy fekete jeep mégsem az övék, hanem olyanoké, akik úgy gondolják: nekik mindent szabad. Rájuk nem vonatkoznak a KRESZ-, de még az emberség szabályai sem.


Friss hírek

Így történt

Online látogatók

Oldalainkat 7 vendég és 0 tag böngészi