Egyszülő.hu | Az jutott eszembe

Egy hely. Egy esély. Sok találkozás.

A minap a buszon voltam fültanúja a következő esetnek. Helyes, fiatal anyuka két kisgyerekkel. A nagyobbacska izgő-mozgó óvodás, a pici pár hónapos, kenguruban, félálomban szuszogva simul a mamához.

Az ovis élénk, mindenre kíváncsi, kérdésekkel ostromolja anyját. Az türelmesen válaszolgat, de lehetőleg halkan, nem akarja felébreszteni a szendergő kicsit, meg talán az utasokat sem akarja szórakoztatni a családi csevejjel. Az óvodás rendre visszakérdez; „tessék?”, „mit mondtál?”, „micsoda?”. Anyuka türelme fogytával, a sokadik visszakérdezés után rápirít: „kimossuk a füledet, mert úgy veszem észre, hogy nem hallasz!” Kicsit jobban szemügyre vettem a gyereket, és érteni véltem a visszakérdezések okát. Hiszen ez a gyerek három szemmel néz! Azaz nem csak a szemét, de a száját is tágra nyitja, holott náthának, megfázásnak nyoma sincs rajta. A tátott szájhoz enyhén nazális hangocska is társul. Hiszen az én kisfiammal is hasonló volt a helyzet, mikor óvodáskorában kiderült, hogy bizony baj van a hallásával! Először csak az ismeretek és a szókincs hiányosságainak tudtam be a sorozatos félrehallásokat, melyek néha roppant mókásak voltak, mint amikor azzal jött haza az oviból, hogy miért kérdezte tőle Jutka néni „neked külön kéményt gyújtsak be?” Némi fejtörés után kiderült, a „neked külön kérvényt nyújtsak be” szófordulatot hallotta és értelmezte ily sajátos módon. Eleinte én is csak figyelmetlenségre, szeleburdiságra gyanakodtam, de hamar kiderült, hogy az apró gyerekhez mérten túl nagy orrmandula okozza a bajt. Pár hetes játékos suttogósdi következett, hogy megbizonyosodjunk a diagnózis helyességéről, aztán a műtét, ami egy csapásra orvosolta a gyerek nagyothallását. Szóval, kedves anyukák, apukák, nem mindig „alkalmi süketség”, vagy figyelmetlenség jele, ha a gyerek nem reagál a hozzá intézett mondandókra, előfordulhat ilyen banális élettani magyarázat is.


Friss hírek

Így történt

Online látogatók

Oldalainkat 12 vendég és 0 tag böngészi