Egyszülő.hu | Az jutott eszembe

Egy hely. Egy esély. Sok találkozás.

Türelmetlen voltam ezen a héten. Többször is észrevettem, hogy kicsi dolgoktól is rögtön a plafonon vagyok, felemelem a hangom, és mindent csak egyszer vagyok hajlandó elmondani, másodszorra már felcsattanok. A legrosszabb az volt, hogy különösen otthon és különösen a gyerekkel voltam türelmetlen. Vele szemben könnyű felcsattanni, hiszen alapállásban is bőven ad alkalmat a türelmetlenségre, meg ha leszidom, nem szól vissza. Ő még azt hiszi, hogy nekem van igazam. Ettől aztán még dühösebb lettem, most már magamra. Őt tényleg könnyű bántani, ehhez aztán nem kell nagy bátorság. Egyik este, amikor már késő volt és végre csönd, leültem, hogy átgondoljam: mi a fene bajom is van? Semmi. Csak fáradt vagyok. Végtelenül és nagyon fáradt. Már megint túlvállaltam magam, nem tudtam nemet mondani, amikor pedig világosan láttam, hogy azt kellene. Nem vigyáztam magamra, egyszerűen ennyi történt. Az jutott eszembe, amit Bence mondott a múltkor: amikor a repülőn a biztonsági bemutatót tartják a stewardess-ek, a maszk használatánál elmondják, hogy először a sajátunkat tegyük fel, aztán azét, aki segítségre szorul. Hát persze. Ameddig nincs rajtam a maszk, amíg nem tudok lélegezni, hogy tudnék segíteni másnak? Amíg én nem vagyok nyugodt és kiegyensúlyozott, hogy várom el ezt a gyerekemtől? Magamat kell először rendbehozni, ha a fiamnak jó anyja akarok lenni. Köszi, Bence.

Úgyhogy aznap este mégsem kapcsoltam be a számítógépet. Egyáltalán nem voltam hajlandó dolgozni. Beültem egy nagy kád forró vízbe, betettem magam mellé egy finom gyümölcsteát és olvasni kezdtem. Nem munkát, nem tanulnivalót, hanem egy jó könyvet. Onnan jöttem rá, hogy már régen ücsörgök ott, hogy kihűlt a víz. Csak egy óra volt, de kicsit megnyugodtam. Nagyon álmos voltam, de már kevésbé fáradt. Ez már régóta járt nekem.

 

Bár nemsokára itt a karácsony, és ha lehetetlennek tűnik is, pihenjetek kicsit.


Friss hírek

Így történt

Online látogatók

Oldalainkat 64 vendég és 0 tag böngészi