Egyszülő.hu | Az jutott eszembe

Egy hely. Egy esély. Sok találkozás.

Nyolcadikos gyerek anyukájaként bújom az internetet: keresem, hogy mikor, melyik gimnáziumban van nyílt óra, hogyan tudhatok meg többet arról, hogy kire bízzam a gyerekem jövőjét. Nézem az egyiket: Budapest, VII. kerületi gimnázium. Állítólag nagyon felkapott, bár semmi különös. Hallottam róla jókat is, rosszakat is. Pont, mint a legtöbb gimnáziumról. A nyílt óránál a következő figyelmeztetés: „A nyílt órákon való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. A regisztráció feltétele: hogy a tanuló 7. év végi tanulmányi átlaga (magatartás és szorgalom jegyek nélkül) elérje a 4,5-et.” Elolvasom még egyszer: biztosan rosszul értek valamit. (Meg hogy tényleg kettőspontot tettek-e a „hogy” elé, ahova a magyar helyesírás szerint vessző dukál, de úgy látszik, a tökéletesség – és a helyesírás ismerete - csak a gyerekeknél alapfeltétel, a szupergimnáziumnál nem.) Ilyen pökhendi, kivagyi módon biztosan senki nem akar bemutatkozni a leendő diákok előtt. De hiába olvasom el másodszor, sőt harmadszor is, csak ugyanazt látom: 4,5 alatt még az iskolába se teheti be a lábát egy gyerek. Még érdeklődni sem. Beszagolni sem. Nehogy megfertőzze a levegőt, vagy elszívja az oxigént a „jóktól”. Gyomorforgató elitizmus – a legrosszabb fajtából. A gyerekem átlaga 4,5 alatt van. Hála Istennek. Csak hogy véletlenül se tegyük be a lábunkat olyan helyre, ahol büszkék arra, hogy leragadtak a papírszagú átlagoknál, és a gyerekekre – az ő iskolájukban, gondolom, „gyerekanyagra” - már senki nem kíváncsi.

Hárman zsúfolódtunk be teli kosarainkkal a turkáló próbafülkének kinevezett, az eladótértől mindössze egy szakadt függönnyel elválasztott, állófogassal, közepes méretű tükörrel, valamint két kiszuperált székkel felszerelt beugrójába.

Friss hírek

Így történt

Online látogatók

Oldalainkat 43 vendég és 0 tag böngészi