Egyszülő.hu | Válás

Egy hely. Egy esély. Sok találkozás.

„ A mai kor hozadékai sajnos egy mondatban összefoglalhatók: dobd el a régit, vegyél egy újat!” 

Beszélgetés dr. Gaál Edina, családjogra specializálódott ügyvéddel.

 

 

-          Amikor a válásra gondolok, rengeteg elcsépelt mondat jut az eszembe, amelyeket valószínűleg egyrészt a köznyelv, másrészt pedig a hollywoodi filmek inspiráltak. Mi a helyzet a valóságban, kik kezdeményezik inkább a válópereket?

-         Én a következő tendenciát látom: régebben inkább jellemző volt, hogy a férfiak ötven éves koruk körül, az ún. „kapuzárási pánik” miatt gyakrabban adtak be válókeresetet. Ez érdekes módon a gazdasági válság következtében (2008) megváltozott, már nem tudnak mindent otthagyni és könnyen új egzisztenciát teremteni, új családot alapítani. Náluk sokkal kevésbé lett jellemző a válás kezdeményezése. A nők helyzete viszont egészen érdekesen változott. A házasságokat is elérte az „ezotéria” hatása, azaz sok nő arra a döntésre jut negyven éves kora körül, hogy megkeresi önmagát, új életet kezd, tanfolyamokra jár, komolyabban sportol, pályát módosít, és ez gyakran azzal jár, hogy kilép az addigi családi életéből. Felnevelte a gyerekeket, feladta esetleg a család miatt a karrierjét, kiszolgálta a férjét, viszont most megvalósítja a saját álmait. Ha már a gyermekek úgyis kirepültek (pl. egyetemisták), nincs akkora felelősség, törődhet már csak önmagával. Gyakran az önálló egzisztencia is adott, ami miatt könnyebben mozdulnak, van hova költözni, van miből eltartani magukat egyedül is. Ez persze nem baj, csupán egy érdekes új tendencia, ami korábban nem volt ilyen mértékben jellemző.

-          Van a válásnak felső korhatára?

-          Természetesen nincs, idősebb házaspárok is döntenek a válás mellett. Ott egészen másképp alakul a folyamat, sokkal nehezebbek a bontóperek. A gyerekek már felnőttek, saját életük van, róluk nem kell döntenie a bíróságnak. Ennek következtében viszont minden máson harcolnak a váló felek… fregoli, szőnyeg, ház, nyaraló, az utolsó csészéig tényleg mindenen. Idejük is jobban van rá, legalábbis az egyik félnek biztos, aki meg szeretné akadályozni, hogy a másik fél – jellemzően az új partnerével – még boldogan élhesse le a maradék pár évet. Ha neki rossz, akkor a másik se legyen boldog, általában itt ez a lélektani motiváció, ami elég szomorú. A felnőtt gyerekek gyakran próbálják meggyőzni az egyezségkötésről a szüleiket, ami sokszor sikerül is, de általában nem azonnal, ezért egy ilyen több éves válási folyamat minden család életét erősen megterheli, még felnőtt gyermekek esetében is. Azt szokták mondani, hogy ameddig tart egy házasság, annyi ideig tart feldolgozni is, ezért idősebbeknél, húsz-harminc éves házasság után ez különösen nehezen megy.

-          Milyen hozadékai vannak a kornak, amiben élünk?

-          A mai kor hozadékai sajnos egy mondatban összefoglalhatók: dobd el a régit, vegyél egy újat! Ha megununk valamit, azt gondoljuk, hogy a másik majd jobb lesz, csak ugye ez egyáltalán nem biztos. Egy kapcsolat sem működik tökéletesen önmagától, mindig kölcsönösen tenni kell azért, hogy egy házasság jól működjön. Sokaknak felteszem a kérdést, hogy biztosan jobb lesz egyedül? Vannak helyzetek, ahol figyelmeztetem erre a hozzám forduló ügyfeleket, és ha úgy látom, hogy nem érett a helyzet a válásra, még nem végleges az elhatározás, akkor párterápiát is szoktam javasolni. Egyre hatékonyabb terápiás módszerek léteznek, de ehhez persze az kell, hogy mind a két fél akarja is a kapcsolat megjavítását, a házasság fenntartását. Sajnos van, aki csak azért megy el egy ilyen terápiás beszélgetésre, hogy eleget tegyen a másik kérésének, de valójában már döntött a válást illetően és esetleg új partnere is van. Ez esetben semmi értelme nincs a párterápiának. Itt a mediáció jöhet szóba, ami már a válás során létrehozandó megállapodás létrejöttét segíti. Persze sokszor csúnyán folyik le egy eljárás, bár megegyezésre mindig lehetőség van. A mai kor érdekessége az is, hogy szinte minden második ügyemben szerepel a „Facebook” szó. Hihetetlen, de a közösségi hálók bizony-bizony erősen befolyásolják a családi kapcsolatok alakulását is. Hogyan képzeljük el? Sokszor fordul elő, hogy elhidegülnek egymástól a házastársak, egyre több időt töltenek az interneten, megkeresik a régi osztálytársakat, üzeneteket váltanak velük, esetleg személyesen is találkoznak. Felmelegednek régi szerelmek vagy újak alakulnak ki. Nagyon gyakori az is, hogy mindenki szeme láttára, az „üzenőfalon”, tulajdonképpen a világhálón „válnak” a felek. Ezt általában az ismerősök gyorsan megunják, és nem kívánnak ennek tanúi lenni, ami érthető is. Azontúl a mai technológia sok újítást is eredményez a családjogi perekben: hangfelvételek, fotók, kinyomtatott e-mail és SMS üzenetek, videofelvételek kerülnek elő a perben, ami segíti a bizonyítás menetét. Ezeket sajnos nem mindig a házastársak készítik, rosszabb esetben gyakorlatilag a gyermekeket kérik fel „kémkedésre” a másik fél ellen, ami borzasztóan káros a gyermekre és az egész család későbbi életére nézve is, ezért ezt a formáját a bizonyítékok gyűjtésének senkinek sem javaslom.

-          Hogyan lehet a leginkább megóvni a gyerekeket ettől a helyzettől?

-          Az ügyfeleimtől mindig azt kérem, hogy a peres eljárásokkal kapcsolatosan a lehető legkevesebb információval terheljék a gyermekeket vagy egyáltalán ne is tudjanak arról, hogy tárgyalásokra járnak szüleik. Nyilván nem lehet őket teljesen kizárni, de a konkrétumokat nem szabad velük megosztani. Gondolok itt például a tárgyalások időpontjaira vagy arra, hogy a szülők miket mondtak egymásnak a tárgyaláson. A legfontosabbnak pedig azt tartom, hogy a gyerekekben a szülők nyomatékosítsák, hogy a gyerekek semmiről nem tehetnek, nem miattuk válnak el a szüleik. Tudatosítsák a gyermekben, hogy továbbra is mindketten ugyanannyira szeretik őt, és nekik is az a természetes, ha mind a két szülőt ugyanannyira szereti a gyermek. Nem szabad, hogy kialakuljon az úgynevezett lojalitás-konfliktus, ami azt jelenti, hogy a gyermekben létrejön az a félelem, hogy ha egyik szülőjét szereti és ezt ki is mutatja, akkor a másik megharagszik rá.

-          Van arra jellemző tendencia, hogy inkább melyik szülőnél helyezik el a gyermekeket?

-          Újabban a nemi szerepek nagyon egyenlők, a nők is dolgoznak, karriert csinálnak a gyereknevelés mellett, a férfiak pedig egyre több munkát vállalnak otthon a család életében, a gyermeknevelésben, gyermekgondozásban is aktívan kiveszik a részüket. Éppen ezért váláskor a gyermekre is ugyanennyire egyenlő módon, azaz alappal igényt tarthat mindkét fél. Egy bírósági statisztika jó pár évvel ezelőtt megcáfolta azt a köztudatban élő képet, hogy egy válás során szinte mindig az édesanyáknál helyezik el a gyermekeket. Én úgy látom, hogy egyre több az apai elhelyezés. Sokszor döntenek a felek a közös felügyeleti jog mellett, ahol csak kijelölik a gyermek állandó lakcímét, de a gondozásáról, neveléséről a szülők a jövőben is közösen gondoskodnak, akár egyenlő időben is. A bíróság most már kötelezően elrendelheti a mediációt, ami nem arról szól, hogy kibékítsék a feleket, hanem hogy kölcsönös kompromisszumokat tegyenek egymás irányába és végül egyezséget kössenek az eljárás során. Ez folyhat magánúton, vagy bírósági keretek között is. Szerencsére nagyon sok pozitív tapasztalatom van a mediációval kapcsolatban az utóbbi években, azt mondhatom, hogy segíti az eljárások menetét. Párbeszéddel egyébként is sok mindent meg lehet oldani. Mondhatjuk, hogy én kommunikációpárti vagyok, ezért is vagyok nyitott peren kívüli egyeztetésekre is egy eljárás során. Sokkal több mindent el lehet érni értelmes párbeszéddel, könnyebben meg is lehet egyezni, ha meghallgatjuk a másik fél kétségeit, félelmeit és mi is elmondjuk a saját érveinket, majd közösen megoldást találunk. A konfliktuskezelés ezen formáját mindenképpen gyorsabbnak és eredményesebbnek tartom a hosszú pereskedésnél.


Friss hírek

Így történt

Online látogatók

Oldalainkat 53 vendég és 0 tag böngészi