Amikor a szülők külön utakon folytatják az életüket: a gyermek lelki biztonsága maradjon a legfontosabb

Amikor egy párkapcsolat véget ér, az szinte mindig nehéz időszak minden érintett számára. Fájdalom, csalódottság, harag, veszteségérzés és bizonytalanság kísérheti ezt az időszakot. Ezek az érzések természetesek, és időre van szükség ahhoz, hogy feldolgozzuk őket.

A gyermek számára azonban a szülők különválása nem csupán egy élethelyzet-változás. Az ő biztonságérzetét, kapcsolatait és mindennapjait is érinti. Éppen ezért ilyenkor különösen fontos, hogy a szülők – minden nehézség ellenére – megóvják őt a felnőttek konfliktusaitól.

A gyermeknek nem feladata eldönteni, kinek van igaza, nem kell választania a szülei között, és nem szabad hordoznia azoknak a terheknek a súlyát, amelyek a felnőttek kapcsolatának megromlásából fakadnak. Arra van szüksége, hogy továbbra is szeretve, elfogadva és biztonságban érezhesse magát mindkét szülő mellett.

A gyermeknek nem feladata a felnőttek konfliktusainak terhét hordozni.

A cél nem a másik szülő legyőzése, hanem annak megőrzése, hogy a gyermek továbbra is biztonságban, szeretve és elfogadva érezhesse magát. Tudnia kell, hogy mindkét szülő szereti őt, és egyikük szeretetét sem kell kiérdemelnie.

Talán az egyik legnagyobb szülői kihívás ilyenkor az, hogy a legerősebb érzelmek közepette is a gyermek szükségleteire tudjunk figyelni. Hogy jobban szeressük őt annál, mint amennyire haragszunk a másik szülőre. Hogy a saját sérelmeink helyett az ő lelki jóllétét tartsuk szem előtt.

A Pozitív Fegyelmezés szemlélete ebben nyújthat segítséget. A Jane Nelsen által kidolgozott módszer nem arra keresi a választ, hogyan érjük el, hogy a gyermek engedelmeskedjen, hanem arra, hogyan nevelhetünk olyan gyermeket, aki tiszteletteljes kapcsolatok kialakítására, önálló gondolkodásra és felelős döntések meghozatalára képes. Központi üzenete a kedvesség és a határozottság egyensúlya.

Bár a Positive Discipline for Single Parents című könyv nem kifejezetten a szülői elidegenítés témájával foglalkozik, alapelvei jól alkalmazhatók olyan helyzetekben is, amikor az egyik szülő a másik ellen próbálja hangolni a gyermeket. Sajnos ilyen helyzetek is előfordulhatnak, és ilyenkor különösen fontos, hogy a gyermek ne kerüljön lojalitási konfliktusba.

1. Ne viszonozd a lejáratást

Amikor az egyik szülő negatívan beszél a másikról a gyermek előtt, természetes reakció lehet a visszavágás. Ez azonban gyakran csak tovább növeli a gyermek belső konfliktusát.

Példa:

Ha az egyik szülő azt mondja: „Anyád/Apád hülyeségeket beszél. Miatta van minden baj.”

akkor a másik szülő ne így válaszoljon: „Anyád/Apád egy önző ember.”

A gyermek számára mindkét szülő fontos. Amikor az egyik szülő a másikat támadja, a gyermek gyakran úgy érzi, hogy választania kell közöttük. Sok gyermek ilyenkor magában keresi a hibát, és azt gondolja, talán ő tehet arról, hogy a szülei között ennyi a feszültség. Pedig a felnőttek

konfliktusai nem az ő felelőssége. A cél nem a másik szülő legyőzése, hanem annak megőrzése, hogy a gyermek továbbra is biztonságban, szeretve és elfogadva érezhesse magát.

2. Ismerd el a gyermek érzéseit

A gyermek sokszor nem azért ismétli a másik szülőtől hallott mondatokat, mert bántani akar, hanem mert próbálja megérteni a helyzetet.

Példa:

Ha a gyermek azt mondja: „Apu szerint te mindig hazudsz.” vagy „Anyu szerint neked semmi sem számít.”

akkor egy támadó válasz helyett inkább ezt érdemes mondani: „Látom, hogy ez összezavar téged. Nehéz lehet, amikor két ember mást mond. Ha szeretnéd, beszélgethetünk róla.”

Nem pedig: „Látod? Apád/Anyád megint manipulál téged.”

A hangsúly a gyermek érzéseinek elfogadásán van, nem a másik szülő hibáztatásán.

3. A helyzetről beszélj, ne a másik szülőt minősítsd

A kölcsönös tisztelet a Pozitív Fegyelmezés egyik alapköve.

• „Apád/Anyád felelőtlen.” helyett 

• „Anyád/Apád és én ebben a kérdésben másképp gondolkodunk.”

Ez segít abban, hogy a gyermek ne érezze úgy, választania kell a szülei között.

4. A gyermek nem bíró a szülők között

A gyermek feladata nem az, hogy eldöntse, melyik szülőnek van igaza.

Ha megkérdezi: „Ki mond igazat?”

egy megnyugtató válasz lehet: „Ez egy felnőttek közötti vita. Neked nem kell eldöntened, kinek van igaza.”

A gyermekek számára rendkívül megterhelő, amikor úgy érzik, hogy állást kell foglalniuk két szeretett ember között.

5. Kapcsolatépítés büntetés helyett

Ha a gyermek az egyik szülő hatására elutasítóvá vagy tiszteletlenné válik a másik szülővel szemben, könnyen előfordulhat, hogy az érintett szülő büntetéssel reagál.

Például: „A szobádba mész, mert tiszteletlen voltál!”

A Pozitív Fegyelmezés azonban inkább a kapcsolat megerősítését javasolja (kapcsolódás a korrekció előtt):

· közös minőségi idő

· figyelem és aktív jelenlét

· meghallgatás és az érzések tükrözése

· együttműködő problémamegoldás

· érzelmi biztonság nyújtása

A gyermekek általában azokkal működnek együtt a legkönnyebben, akik mellett biztonságban érzik magukat.

Egy konkrét példa a helyzet kezelésére:

Tegyük fel, hogy az anya rendszeresen azt mondja a gyermeknek: „Apád csak irányítani akar minket.”

Az apa válasza a gyermek felé lehet: „Lehet, hogy anya így látja. Én szeretlek téged, és az a feladatom, hogy vigyázzak rád. Ha valami nem tetszik a szabályaimban, beszéljük meg.”

(Ugyanez fordított szereposztásban is működik.)

Ebben a válaszban nincs visszatámadás, nincs sértegetés és nincs lejáratás. Van viszont nyugalom, határozottság és kapcsolat.

Amit a Pozitív Fegyelmezés nem javasol:

· A másik szülő szidalmazását a gyermek előtt

· A gyermek kihallgatását: „Mit mondott anya rólam?”

· A gyermek oldalválasztásra kényszerítését

· Bosszúból vagy dacból szigorúbb szabályok bevezetését

· Érzelmi zsarolást: „Ha igazán szeretnél, nem hinnél neki.”

Mindezek növelik a gyermek lelki terheit, és gyengítik azt a biztonságot, amelyre ebben az időszakban a legnagyobb szüksége lenne.

A gyermeknek nem arra van szüksége, hogy megtudja, melyik szülőnek van igaza. Arra van szüksége, hogy mindkét szülő szeresse őt annyira, hogy a saját haragját, sértettségét és csalódottságát ne tegye a gyermek vállára.

A kapcsolat véget érhet. A közös élet külön folytatódhat. A gyermek iránti felelősség azonban megmarad.

A gyermek talán nem fog emlékezni minden vitára és minden kimondott mondatra. Arra azonban nagy valószínűséggel emlékezni fog, hogy a legnehezebb időszakban is érezhette-e mindkét szülő szeretetét, elfogadását és biztonságot adó jelenlétét.

Talán ez az egyik legnagyobb szeretet, amire egy szülő képes: amikor a saját fájdalmánál is fontosabbnak tartja gyermeke lelki békéjét.

Forrás: Jane Nelsen, Cheryl Erwin, Carol Delzer: Positive Discipline for Single Parents

Bari Zsuzsanna, Pozitív Fegyelmezés tréner, Montessori pedagógus