1. Ledőltek a tabuk?
Tudunk, merünk őszintén beszélni az egyszülőségről?
Úgy gondolom, hogy manapság egyre kevésbé számít tabutémának, legalábbis a felnőttek körében. Egyre több, gyermekét egyedül nevelő szülő mer támogatást kérni és segítségért fordulni, akár a neveléssel, akár a mindennapi teendőkkel kapcsolatban.
2. Újratervezés
Amikor egy szülő valamilyen okból abba a helyzetbe kerül, hogy egyedül neveli tovább a gyermekét, újra kell építeni az életét. Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, amikor teljesen új alapokra kell helyeznie a család működését?
Jó arra odafigyelni, hogy a lehető legkevesebb változással járjon az új helyzet a mindennapi életben, hiszen ez ad biztonságot. Fontos például, hogy a gyermek ne szakadjon ki a megszokott környezetéből vagy közösségéből. Érdemes mérlegelni azt is, hogy mit tartsunk meg a régi életünkből, és mit kell kicsit újra tervezni. Ha bizonyos dolgok túlzottan nagy erőfeszítést kívánnak a szülőtől – például egy nagy ház fenntartása egyedül – akkor azt nem érdemes erőltetni, hiszen csak nagyobb feszültséget szülhet. Lényeges azt is végig gondolnia a szülőnek, hogy kihez tud fordulni segítségért a mindennapokban.
3. Tudjunk segítséget kérni!
Mennyire tanulható folyamat, hogy a nehéz helyzetekben valóban merjünk segítséget kérni és azt el is tudjuk fogadni?
Sok szülő érez a helyzete miatt akár bűntudatot vagy szégyent, ami még inkább nehezítheti a segítségkérést. Úgy gondolom, elsőként fontos magában tisztázni ezeket a nehéz érzéseket. Érdemes azt is tudatosítani, hogy bár a gyermekkel kapcsolatos felelősség elsősorban az övé, az ezzel járó terheket nem kell egyedül cipelnie. Attól nem lesz sem gyengébb, sem rossz szülő, ha kér, és elfogad segítséget. A szülő mentális jól-léte kulcsfontosságú, hiszen úgy tud igazán jelen lenni a gyermeke életében is, ha ő maga is jól van a bőrében.
4. Nem vagy egyedül!
Az egyedülálló szülők többsége az elmagányosodást jelöli meg az egyik legnagyobb problémának. Hogyan lehet tudatosan dolgozni és változtatni ezen?
Fontosnak tartom, hogy a szülő nyitott legyen a másokkal való kapcsolódásra. Az egyedülálló szülők idejét még inkább a gyermekkel kapcsolatos teendők teszik ki, kevésbé van lehetőség a baráti kapcsolatok ápolására. Azonban akár a gyermek révén is köthet új ismeretségeket. Jó kezdet lehet például, ha egy-egy külön programon, játszóterezés alkalmával beszélgetésbe kezd a szülőtársakkal.
5. Változás és bizonytalanság
A gyerekek hogyan élik meg, amikor megváltozik körülöttük a család?
Ez a helyzet a gyermek számára is krízis, hiszen (részben/egészben) eltűnik az életéből egy olyan személy – a másik szülő –, aki eddig talán jobban jelen volt a mindennapokban. Sok negatív érzelmet élhetnek át ilyenkor a gyerekek, jellemzően bűntudatot, dühöt, csalódottságot. Míg beáll egy új családi működés minden bizonytalannak tűnhet, ami szorongást is kelthet bennük.
6. Mi zajlik a gyerekek lelkében?
Milyen kihívásokkal nézhetnek szembe lelkileg különböző életkorokban?
Óvodáskorban sokszor nem igazán értik a gyerekek, mi történik, így szorongóbbá válhatnak a bizonytalanság miatt. Előfordulhat az is, hogy a saját fantáziájukat használva keresnek választ a kérdéseikre, ilyenkor megjelenhet a bűntudat, hogy biztos miattuk ment el az egyik szülő, esetleg azért, mert ők nem elég szerethetőek. A másik szülő elvesztésétől való félelem is megjelenhet. Kisiskolás korban már többet megértenek, de persze ilyenkor is előfordulhat szorongás. Ez a korosztály már többet foglalkozik az érzelmekkel, jobban képesek kommunikálni is róluk. Gyakori lehet a szülő(k) iránt érzett düh, tehetetlenség, szomorúság érzésének megjelenése, esetleg szégyenérzet a társak előtt a megváltozott körülmények miatt. Kamaszkorban a gyermek már komplexebben átláthatja a helyzetet, vagy azt, a szülők mit élnek meg. A düh, csalódottság ilyenkor egy gyakori érzés, egyes kamaszok még inkább lázadnak, konfliktusba kerülnek a szülővel, más kamaszok pedig inkább visszahúzódóak lesznek, esetleg úgy érzik, innentől nekik kell lelkileg támogatni az egyedül maradt szülőt, ami szintén megterhelő lehet.
7. A kulcs a kapcsolódás
Mire érdemes a szülőnek mindenképpen odafigyelnie a gyermekével kapcsolatban, hogyan tudja őt a leginkább segíteni?
Úgy gondolom, az a legfontosabb, ami egyben sokszor a legnehezebb is: érzelmileg megtartani a gyermeket. Ez azt jelenti, hogy engedni kell neki megélni mind a nehéz, mind az örömteli érzelmeket. Hallgassuk meg őket értő figyelemmel és legyünk elérhetőek a számukra. Első lépésként a legfontosabb, hogy a szülő leüljön a gyermekkel és a korának megfelelő módon magyarázza el a helyzetet. Mondja el, hogy mi, mikor és hogyan fog történni, illetve adjon lehetőséget a gyermeknek kérdezni is. Szintén fontos, hogy a szülő legyen elérhető a gyermeke számára, hallgassa meg, ha beszélni szeretne az érzéseiről. A gyermeknek adott esetben lehetek szélsőséges reakciói, amelyek kezeléséhez nagyfokú türelem is szükséges. A hétköznapok feszültségei konfliktusokat is magukban hordozhatnak sokszor, de fontos, hogy a szülő és a gyermek ne távolodjon el nagyon egymástól. Ebben segíthetnek a közös rituálék és élmények. A lényeg a kapcsolódás, ami történhet olyan apróbb, közös tevékenységekkel is, mint például a főzés, a társasozás vagy a meseolvasás.