Játszótér | GYEREKÉn így élem túl az egyszülőséget. És neked mi a titkod?July 12, 2017|egyszulo.huFogadjunk, hogy néha te sem tudod, igazából hogyan is boldogulsz napról napra egyszülőként. Egyik olvasónk, Júlia arról írt nekünk, őt milyen trükkök segítették át az első négy évben. Nem felejtem el a délutánt, amikor a vállamon hatalmas táskával, a babakocsiban nyolc hónapos kislányommal sétáltam a park felé. A játszótéren boldog apukák tologatták a csemeték biciklijét, a virágágyás melletti padon szerelmespár csókolózott – én meg nemes egyszerűséggel elbőgtem magam a homokozó mellett. Pedig akkor már egy évem volt rá, hogy megszokjam az új státuszomat, de a kilátás, hogy a következő minimum húsz évben egyedül kell helyt állnom a mindennapokban, rettegéssel töltött el. Azóta eltelt újabb négy év, és még mindig egyedülálló anya vagyok. Van azonban egy nagy különbség: megtanultam túlélni a mindennapokban. Nem állítom, hogy mindig mindent jól csinálok, de kifejlesztettem egy stratégiát, ami a legnehezebb napokon is átlendít a holtponton. Szerintem neked is segíteni fog. Legyen saját szuperhős csapatod! Szerintem szuperhősök nem csak a moziban léteznek. Én összegyűjtöttem magam köré a saját kis csapatomat, akik képesek még a legnehezebb helyzetekben is segíteni. Vegyük például az anyukámat, akit akár az éjszaka közepén is felhívhatok, ha a lányom köhög, és számtalan délután vigyázott már rá, amikor tovább kellett bent maradnom dolgozni. Szuperhősök a csajok is, akikkel egy-egy órányi telefonbeszélgetés olyan, mintha két hétre elmentem volna nyaralni a Bahamákra. És szuperhős az én drága apukám, aki azonnal ugrik, ha szerelni kell valamit a lakásban, vagy éppen a babakocsi adja meg magát. Ne félj segítséget kérni! Még a legmenőbb szuperhősök sem tudnak segíteni, ha nem tudják, mire van szükséged. A hozzám hasonló egyedülálló anyukák gyakran esnek abba a hibába, hogy otthon sírnak egyedül, és félnek felvenni a telefont, mert nem akarnak mást zavarni a problémáikkal. Pedig tapasztalataim szerint nagyon sokan támogatnának, ha tudnák, mire van szükséged. Lehet, hogy csak egy óra kell, hogy el tudj menni a boltba, vagy gondot jelenthet egy eldugult lefolyó is – a lényeg, hogy kommunikáld. Ne akarj szuperanyu lenni Őszintén elhiszem, hogy a falra mászol a legapróbb porszemtől is, és a gyereknek is szeretnél minden nap meleg vacsorát adni, de jobb, ha elfogadod: ez nem fog menni. Legyél realista: egyedülálló anyuka vagy, nem pedig a Született feleségek egyik szereplője. Ha a lányod vagy fiad étkezése egyébként kiegyensúlyozott, semmi probléma nincs azzal, ha néha kakaós kalácsot eszik vacsorára. És akkor sem fog leszakadni az ég, ha nincs minden ingecskéje az élére vasalva, vagy a szőnyegen van néhány porszem. Engedd el, és állíts fel fontossági sorrendet, különben hamar kikészülsz. Felejtsd el a bűntudatot Mindegy, hogy miért lettél egyszülő, a bűntudat valószínűleg ismerős érzés. Túl sokat dolgozol, túl keveset vagy a picivel, és egyébként is miért nem „rendes” családban neveled. Ha azonban ezt sokáig folytatod, nemcsak magaddal, hanem a gyerekeddel is rosszat teszel, mert állandóan kompenzálni akarod majd a valószínűleg nemlétező hibáidat. A múlton nem fogsz tudni változtatni, ezért fontos, hogy feltedd magadnak a kérdést: biztonságban van a gyereked? Szeretetben nő fel? Boldog a környezete? Ha igen, akkor tényleg ne őrlődj annyit, mindent jól csinálsz. Tűzz ki magad elé célokat! Sokkal könnyebb sikerélményt elérni, ha vannak céljaid. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni, már az is célnak számít, ha a hónap végére lefogysz két kilót, vagy éppen kéthetente egyszer szervezel magadnak egy szabad estét vagy délutánt. De nekem például egy ideig az volt a célom, hogy minden nap 10 perccel korábban feküdjek le. És milyen boldog voltam, amikor sikerült (és persze pihentebb). Sose feledd, hogy a családban nemcsak a gyermekeddel, hanem magaddal is törődnöd kell, így lesztek mindketten igazi túlélők!Tags:egyszülőszuperanyutúléléstippek