Kanapé | TÖRTÉNETEKHa már válni kell, akkor se a gyereken keresztül!December 30, 2017|egyszulo.hu Illusztráció: Steven Van Loy/Unsplash Hatalmas felelősségünk van. Persze azért is, mert mi neveljük a gyereket: a mi felelősségünk, hogy rendesen jár-e iskolába, eszik-e, megtanul-e cipőt kötni, nem fázik, nem szomjas-e és rendesen kialussza-e magát. De most nem erre gondolok. Éppen nézek egy történetet, ami a közelemben folyik, egy csúnya válást, ami – az ügyvéd szerint – még nem is olyan csúnya. Szerencsére nem vagyok ügyvéd és nem kell ilyen sárdobálásokat látnom nap mint nap. De ezt azért látom, és – bár nem akarok igazságot tenni, hiszen mindkettőjüket barátomnak tartottam – nem tudom nem észrevenni azt, hogy milyen hatalma van annak, akinél a gyerekek maradtak. Megteheti, hogy eltűnik – a gyerekekkel együtt – két hónapra (!) úgy, hogy az apuka sem azt nem tudja, hogy hol laknak, sem azt, hogy merre járnak, a gyerekek nem járnak óvodába ... folytassam? Torokszorító. Az apuka keresgél, rohangál, gyámhatóságra, rendőrségre fut – és közben zokog, mert hónapok óta nem látta a gyerekeket, akiknek egyébként mindig nagyon jó apja volt. Elnézem, ahogy semmilyen kapcsolatot nem tud teremteni a gyerekekkel, a telefonját kinyomják, vagy ha mégis felveszik, az új „barát” lerakja, akkor is, ha épp az egyik gyerek születésnapja van. Betegségre hivatkozva nem engedik hozzá a fiait, a családsegítőnél szervezett találkozót az utolsó este faxon (!) lemondják. Nem akarom folytatni, csúnya és gyomorforgató történet. Persze mindenkinek megvan a maga igazsága egy házasság felbomlásánál. Biztosan mindkét házastárs követett el hibákat, de ez az ő dolguk. Két felnőtt ember dolga. Ám ezt a gyerekeken keresztül, a gyerekek eszközként való felhasználásával, a gyerekek kihasználásával és megnyomorításával tenni, azt hiszem, erre se magyarázat, se felmentés nem létezik. Ha csak a gyerekünkön keresztül gyalogolva tudunk odacsapni annak, akire haragszunk, az kegyetlen és gonosz. Még ha meg is tudjuk magunknak magyarázni. Egy dolgot profin megtanít az egyedül nevelés: azt, hogy hogyan kell fogat összeszorítani. Erősen. És ha már nagyon bántani akarjuk a nagyot, legyen bennünk annyi, hogy ne a kicsin keresztül tegyük.Tags:egyszülőválás