Kanapé | TÖRTÉNETEKTárskeresés gyerekekkel / pasik akiket kerülj elJune 23, 2017|egyszulo.huA Porschés csávó, a szomorú apuka és az arc nélküli fantom – pasik, akiket kerülj el a netes társkeresőn Anna 35 évesen, két kislánnyal maradt egyedül a válása után, de a szerelemről akkor sem akart lemondani. Társkeresés közben pedig arra is rájött, kiket kell mindenképpen elkerülni az internetes randioldalakon.Nem vagyok már húszéves. Az akkor voltam, amikor az egyetemen megismerkedtem a férjemmel. Már-már giccsesen hangzik, de leszólított egy kollégiumi buliban, és onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltunk. A kapcsolatunk úgy haladt előre, mint valami romantikus hollywoodi film: egyetem után lánykérés, első lakás a szülők segítségével, két csodálatos kislány néhány év különbséggel. Csakhogy a hollywoodi filmek itt véget is érnek, miközben én nem vettem észre, hogy a sors addig igencsak a tenyerén hordozott. Nincs mit szépíteni, tizenkét év elteltével minket is elért a hosszú házasságok átka: a kiégés és az unalom. Én hullafáradt voltam, nehezen viseltem az egész napos munkát a két lányunk nevelése mellett. A férjem úgyszintén, ráadásul neki rengeteg túlórát kellett vállalnia, hogy ki tudjuk fizetni a lakáshitelt, amit a családi házunkra vettünk fel. Este beájultunk egymás mellé az ágyba, reggel már nem is találkoztunk. És a szex? Hát az egyetemi életünk alatt még biztos nem gondoltam volna, hogy 34 évesen annak is örülni fogok, ha havonta egyszer sor kerül rá. A válás szót először a férjem mondta ki. Hiába sírtam, ő hajthatatlan volt. Egy év múlva pedig ott találtam magam egy kétszobás lakásban egyedül, a két lányommal a szomszéd szobában. Szegény barátnőimen volt a sor, hogy naponta hallgassák a hosszú siralmaimat, hol a telefonban, hol emailben, hol pedig egy pohár bor mellett a nappaliban. Aztán egyik nap Kata, minden barátnők legjobbika – persze nem tudom, hogy azért, mert már nem bírta tovább, vagy mert tényleg nekem akart segíteni – lecsapta a laptopot az asztalra, és közölte: itt az idő, hogy új pasit találjak magamnak. „Te normális vagy? Két gyerekkel? Én? Ráadásul az interneten? Hogy naponta kapjam a perverz ötvenes pasik üzeneteit, akik csak azért írnak rám, mert egy elkeseredett elvált nő úgysem akar már mást az élettől, csak még néhány jó szexet? Szó sem lehet róla” – tiltakoztam, és lecsaptam a laptop tetejét. „És ha igen? Mi rossz van abban? Azt ne mondd, hogy nem vágysz néha egy jótestű pasira. Majd válogatsz, nem kell mindenkivel találkozni. Még csak 36 éves vagy, más ennyi idős korában még férjhez sem ment, neked legalább már ez megvolt” – kontrázott, és elkezdte beírni az adataimat az egyik népszerű netes társkereső oldalára. Két pohár bor után már együtt keresgéltük a legelőnyösebb képeimet – bikinis kizárva – aztán el is felejtettem az egészet, egészen másnap estig, amikor 15 olvasatlan üzenet várt a postaládámban. Az tegye fel a kezét, akinek nem kezd hevesebben verni a szíve ennyi szerelemre vágyó pasi levele láttán. És még én tiltakoztam annyira a netes társkeresés ellen. Megvártam, amíg a kiscsajok elalszanak, megkerestem az előző napról megmaradt üveg bort, leültem a gép elé, és egyenként óvatosan megnyitottam a beérkezett leveleket. Hogy aztán másnap reggelig ne tudjam abbahagyni a vihogást. Szóval lányok, ha hozzám hasonlóan netes társkeresésre adjátok a fejeteket, nem lesz egyszerű dolgotok. Mert a jóravaló, rendes pasik igenis ott vannak, csak éppen megtalálni nem könnyű őket a furábbnál furább leveleket küldözgető példányok között. Én már túl vagyok néhány egészen kellemes randin, de ehhez azért kellett pár hónap tapasztalat és egy lista, hogy kiket kell mindenképpen elkerülni. (Fotó: Alexander Dummer) „Szia Cica, van gazdád?” Belőlük van a legtöbb. Állnak a Porsche mellett – ami a legtöbbször nem is az övéké – kigyúrtak, valami rejtélyes okból imádják az izompólót és mindig, mindig napszemüvegben fotózzák magukat. Mondjuk egy társkeresőn nem ártana, ha látszana az arcuk, de ők amúgy sem hosszú távú kapcsolatot keresnek, akkor meg minek. Két gyerek? Nem akadály. Ő csak arra gondolt, hogy a szabadidőnkben elvinne moziba, vacsorázni, megmutatná a kocsiját (főleg a hátsó ülést), aztán ha már úgyis arra járunk, a lakását is. Higgyem el, szép nagy a franciaágya. Ha pedig közlöm vele, hogy én komoly kapcsolatra vágyom, megsértődik. „Na de bébi, ne mondd, hogy nem vágysz arra, hogy valaki jól megrakjon”. Hát nem, de ha mégis, az se veled lesz. „A szomorú hőszerelmes” Még nem is találkoztatok, de már arról ír, hova költöztök majd össze, ahol együtt nevelitek a gyerekeiteket, akiket nemsokára egy közös kistesóval ajándékozok meg. Ha sikerül meggyőznie és elmész vele egy randira, ott végighallgathatod szomorú élettörténetét, amiben egészen biztosan szerepel a bunkó exfeleség, aki megcsalta és lapátra tette, amin azóta sem sikerült túltennie magát. De most, hogy veled találkozott (ismétlem, egyszer), biztos benne, hogy végre megtalálta az igazit, aki segít felnevelni a gyerekeit, kivasalni az ingeit, takarítani és vacsorát főzni. Nos, én ugyan örömmel gondoskodom arról, akit szeretek, de azért az első ottalvás után senki ne várja el, hogy én készítem az angol reggelit. „Az arc nélkül fantom” A bemutatkozásában szinte alig ad meg magáról adatot, a fényképe helyén pedig egy üres kocka szerepel. Állítja, hogy őt személyesen kell megismerni, és levélben bármilyen kérdésemre szívesen válaszol, de amikor fotót kérsz, mindig talál valami kifogást. Éppen nincs egy sem a telefonjában, szelfit most nem akar csinálni, mert az mennyire ciki már, és különben is, nem a külső a lényeg. Meg persze az sem, hogy pár levélváltás után kiderül: igazából otthon várja a felesége, de attól még találkozhatnánk néha, ha van kedvem. Nincs. „Épp válok, de hidd el, már mindjárt vége” Nem állítom, hogy a válás könnyű dolog, és néha bizony tényleg sokáig tart. Az enyém is eltartott egy évig, ami alatt nekem bizony sem időm, sem energiám nem lett volna új társat keresni, na meg persze kedvem sem. De érdekes módon a társkeresőkön mindig akadnak olyan pasik, akik ugyan még közös ágyban alszanak az (ex?) feleségükkel, de már bőszen keresgélik az IGAZIT. Én sem vagyok szent ember, de az ilyen pasiknak azt üzenem: mindent a maga idejében. „A rejtett perverz” Utoljára hagytam a kedvencemet, pedig belőlük is van éppen elég. Ha szerencséd van, nem azzal kezdik a kommunikációt, hogy fényképet küldenek a nemi szervükről. Ilyenből is van bőven, de ezeket általában dobom is ki a kukába azonnal, amit utána bőven ürítek percenként. Az igazi perverz lassan tér a tárgyra: először néhány kedves levél, már éppen kezdesz megörülni, hogy végre találtál valaki normálisat, amikor rátér a lényegre. Amúgy mit szeretsz az ágyban? Borotválod? Voltál már swingerpartin? Élvezed, ha kikötöznek? Ugye nem zavar, ha a pasinak nagy a mérete? Kár érte, mert amúgy nem. De ezt inkább majd azzal beszélem meg, akivel már eljutottam az ágyig, és az nem te leszel. Nem állítom, hogy mindenki ilyen a társkeresőkön, sőt szerencsére rengeteg kedves elvált férfi keresi rajtuk az igazit, de azét nem árt résen lenni. Persze ha egy kigyúrt, porchés izmocsávóra vágysz, vagy élvezed a kikötözős szexet, akkor hajrá! De ha igazi társat keresel, akkor kíméld meg magad, és ha a fentiekkel találkozol, inkább nyomj a törlés gombra, és keresgélj továbbTags:gyerektárskeresésválásférfikapcsolatszerelemegyedül