Kanapé | TÖRTÉNETEK„Végrendeletet írtam, hogy ne az apjához kerüljön a lányom”March 30, 2018|N. ErikaAz egyedülálló szülőség nehézségeiben talán az jelenti a legnagyobb segítséget, amikor másokkal is megoszthatjuk problémáinkat. Az Egyszülős Magazinban ezért is mutatunk be szívesen olyan édesanyákat, akik ebben a nem mindennapi élethelyzetben kénytelenek helyt állni. Vannak azonban olyan esetek, amikor még a szokásosnál is nehezebb szembenézni az egyedülálló anyasággal. Ilyen történet Erikáé is, aki reméli, példája másoknak is erőt ad. Illusztráció: Xavier Sotomayor/Unsplash „A jövő hónapban leszek negyven éves, a most nyolcéves kislányomat két hónapos kora óta nevelem egyedül. Amikor egyedül maradtam, visszaköltöztünk a szülővárosomba, ott könnyebb volt az életünk, hiszen közel volt a családom, ők mindenben tudtak segíteni. Amióta viszont a munkám miatt Budapestre költöztem, kettesben maradtunk a lányommal” – mesélte Erika. Az anyuka története – sajnos – eddig akár megszokott is lehetne, de a sors közbeszólt, és még tovább bonyolította az amúgy sem egyszerű történetet. „Nemrég kiderült, hogy komoly nőgyógyászati műtétet kell rajtam végrehajtani. A jövő héten már be kell feküdnöm a kórházba egy mintavételre, a nagyobb operáció csak ezután jön, több hónapos kényszerpihenővel. Ez már önmagában is nagyon megvisel, de ha arra gondolok, mi lesz addig a lányommal, amíg kórházban vagyok, nehéz pozitívnak maradnom” – mondta. Erika lánya egyelőre keveset fog fel abból, mi történik, de édesanyja szerint már most jobban bújik, mintha tudná, hogy egy időre nehezebb lesz az életük. Természetesen előre elmondták neki, mi fog történni, de nyolc évesen még nem mindent ért meg belőle. A kis családnak abban van csak szerencséje, hogy a nagyszülők fel tudták ajánlani a segítségüket. „Édesapám nyugdíjas, és egyébként is ő utazik el hozzánk kéthetente, és olyankor egy hétig velünk van. Máshogy a beosztásom mellett nem is tudnám megoldani a munkát és a gyereknevelést, hiszen hétig dolgozom. Ráadásul sok kiegészítő munkát kell vállalnom, hiszen egyedül nevelni egy gyermeket nemcsak lelkileg, hanem anyagilag is megterhelő” – mondta. A megpróbáltatások miatt Erika végül szokatlan, és elsőre talán radikálisnak hangzó megoldáshoz fordult: közjegyzőhöz ment és végrendeletet írt. „Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de nem volt más választásom, mivel a lányom édesapja egyáltalán nem vesz részt a közös életünkben. Ha viszont valami történne velem, akkor a kislányom törvény szerint hozzá kerülne, ami elképzelhetetlen. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy hivatalosan is az öcsémet teszem meg a gyámjává, hogy a legrosszabb esetben a családomnál maradjon. Persze Erika biztos benne, hogy meggyógyul, de továbbra is állítja: inkább jobb felkészülni a rosszra, mint váratlanul olyan helyzetbe kerülni, amit hirtelen nem tudunk kezelni. Éppen ezért azt javasolja minden egyszülős anyukának és apukának, hogy akkor is kezdjenek el gondolkozni a jövőn, ha még nagyon távolinak tűnik. „A váratlan helyzetekre sosem lehet felkészülni. Próbálok pozitív dolgokra koncentrálni, de nagyon nehéz, amikor azon agyalok, hogy mi lesz a lányommal. Szerencsére rengetegen ajánlották fel a segítségüket, és az iskolára, valamint az osztálytársakra is számíthatunk. Így azért jóval könnyebb. De remélem, a jövőben nem lesz szükség arra, hogy megint ilyesmin kelljen gondolkoznom” – fejezte be történetét Erika. Tags:végrendeletgyámságegyszülő