Kanapé | TÖRTÉNETEK8 dolog, amit az engem egyedül nevelő apámtól tanultamJune 24, 2017|egyszulo.huMint sokan mások, sajnos a brit Metro újságírója fiatalon vesztette el az édesanyját. Sareta Puri most egy megható cikkben írta meg, milyen hatással volt rá, hogy édesapja egyedül nevelte fel. „Három éves voltam, amikor az édesanyám meghalt, így szinte egész gyerekkoromat édesapámmal és nővéremmel töltöttem. Egyetlen barátom sem volt, aki egyszülős családban élt volna, olyannal pedig egyáltalán nem találkoztam, akit az édesapja nevelt. Mindig tudtam, hogy különleges vagyok, de azt igazán csak felnőttként értettem meg, milyen sokat formált a személyiségemen, hogy apu gondoskodott rólam”. (Fotó: Caleb Jones) 1. Kimaradt a csajoskodás Apuval sajnos nem tudtam megbeszélni a pubertáskoromat, az érzelmeimet és a kapcsolataimat. Az utóbbiról csak annyit tudtam, hogy 18 éves kor előtt nem illik fiúkkal találkozni. de ezt nem tartottam be. Szerencsére volt egy idősebb nővérem, és hálás köszönetem a tinimagazinoknak, hogy átsegítettek a kamaszkoromon! 2. Félek az anyaságtól A szülői mintákat mindenki otthonról hozza, de mivel nekem nem volt anyám, rettegek attól, hogy felnövök-e valaha a feladathoz. Vajon tudom majd, mit kell csinálni? Jó anya leszek úgy, hogy sosem láttam, hogyan kell annak lenni? Rengetegszer teszem fel magamnak ezeket a kérdéseket, mióta felnőttem. 3. Sose leszek divatdiktátor Apa maga borzalmasan öltözködött, emlékszem, egyszer olyan szerelésben ment ki a nővérem elé a repülőtérre, hogy szegény majd elsüllyedt szégyenében, amikor meglátta. Engem egy alkalommal pizsamában küldött iskolába, mert azt hitte, hogy tréningruha. Viszont a hajamat mindig nagyon szépen befonta. 4. Fiúkkal barátkozom Már írtam, hogy nem sokat csajoskodtunk otthon, és érdekes módon azóta sem feltétlenül szeretem a nők társaságát. Szívesebben lógok fiúkkal, sokkal több barátom van a férfiak között. 5. Megtanulod kezelni a kínos kérdéseket Az olyan kérdések, minthogy „az édesanyád jön érted?”, vagy „mit dolgoznak a szüleid?” nagyon rosszul tudnak esni egy gyereknek, akit egyedül nevelnek. Egy idő után azonban ezeket megtanulod kezelni. 6. A nők ugyanolyan erősek, mint a férfiak Az édesapám a vidéki Indiában nőtt fel, én pedig egy brit nagyvárosban, de soha nem éreztette velünk, hogy kevesebbek lennénk, mert lányok vagyunk. Sőt, folyamatosan arra tanított, ne hagyjuk, hogy egy férfi irányítson minket, és meg tudunk állni a saját lábunkon is. Ezek az üzenetek egész életemben elkísérnek. 7. A férfiak is fel tudnak nevelni egy gyereket Az emberek sokszor sajnálattal a szemükben néznek rám, amikor elmesélem, hogy nem volt édesanyám. Az apám sokat küzdött, mert a barátai, családtagok és még a tanáraim is azt gondolták, nem lesz képes megbirkózni egyedül a gyereknevelés nehézségeivel. Lehet, hogy szokatlan volt a családunk, és nehéz volt az élete, de fantasztikus munkát végzett. Erős és független nők lettünk, ami az ő érdeme. 8. Tudom, milyen erősnek lenni Az édesapámat valószínűleg nagyon összetörte édesanyánk elvesztése, de kitartott és mindent megadott a gyermekeinek, amit csak tudott. Én már tudom, milyen nehéz helyzetekkel szembenézni, és azzal is tisztában vagyok, hogy a dolgok mindig lehetnek rosszabbak. Minden nap értékelem azt, amit értünk tett, és remélem, hogy apánk ereje tovább él bennem és a nővéremben is.Tags:apagyerekegyedülgyermeknevelésférfiszülő