Kanapé | TÖRTÉNETEKEzeket az előítéleteket felejtsd el az egyedülálló anyukákrólSeptember 28, 2017|L. JúliaMár tizenkét éve nevelem egyedül a fiam, és be kell valljam, ilyen rövid idő alatt is nagyot változott a világ. Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, még a barátnőim közül is volt, akik nem értette, miért vállalom a nevelését apa nélkül. A munkahelyemen pedig néhányan összesúgtak a hátam mögött, mondván, biztosan én tehetek róla, hogy elhagytak. Illusztráció: Unsplash/London Scout Szerencsére a mai egyszülős anyukák már könnyebb helyzetben vannak. Nem kell magyarázkodniuk, ha úgy alakul, hogy egyedül maradnak, sőt egyre több segítséget is kapnak. Mégis, van néhány olyan sztereotípia rólunk, ami valamilyen rejtélyes ok miatt kitörölhetetlen az emberek fejéből. Elég csak a lapok kommentjeit elolvasni, hogy lássuk: sokan még mindig rengeteg előítélettel fordulnak felénk. Én viszont elhatároztam, hogy leszámolok a mítoszokkal és végre tiszta vizet öntök a pohárba. Csak a támogatásokért esünk teherbe Ha annyi pénzem lenne, ahányszor ezt hallottam, nem lenne szükségem semmilyen családtámogatásra. Azonban remélem, senki nem gondolja komolyan, hogy ma Magyarországon bárki is azért vállal egyedül gyereket, hogy könnyebben jusson önkormányzati lakáshoz, vagy adókedvezményt kapjon. Nyilván nekem is ez volt az utolsó dolog, ami eszembe jutott, amikor megláttam a két csíkot a terhességi teszten. És egyébként is: ahhoz képest, hogy mennyibe kerül egy gyereket egyedül felnevelni, az a kevés támogatás olyan, mintha ott sem lenne. Tőrbe csaltuk a pasijainkat Biztos direkt nem szedted a fogamzásgátlót – hallottam vissza valakitől, amikor kiderült, hogy babát várok. Még ennél is messzebb megyek: amikor az exem megijedt és messzire szaladt a felelősségtől, a környezetemben sokan engem hibáztattak. Azt gondolták, én erőltettem a gyerektémát, és kész helyzet elé állítottam a párom. Az ilyen véleményektől a mai napig dühbe jövök. Egy terhesség két emberen múlik, és nehogy már bárki azt képzelje rólam, hogy képes lennék így tőrbe csalni azt, akit szeretek. Az egyszülős anyukák nem dolgoznak Amikor egyszer hozzám vágták, hogy biztosan nem akarok visszamenni dolgozni, nem akartam hinni a fülemnek. Mégis mi másból tartanám el a kisbabámat, ha nem munkából? Az igaz, hogy nekünk sokkal nehezebb dolgunk van a munkaerőpiacon, mert, ha nem segít senki, képtelenek vagyunk megoldani, hogy időben odaérjünk a piciért az óvodába, vagy az iskolába. De ettől még egyikünk sem fog otthon maradni, különben felkopna az állunk. Ellopjuk más nők férjeit Rengetegszer vetették már a szememre, hogy mi egyedülálló anyukák csak arra várunk, hogy szembe jöjjön egy férfi, aki kicsit szebb az ördögnél, és már visszük is, az sem érdekel minket, hogy családja van. Pedig, ha valaki tudja, hogy milyen érzés egy nőnek, ha elhagyják, azok pont mi vagyunk. Úgyhogy még ha akadnának is jelentkezők, én a családos apukákra rá sem nézek: miért okoznék szenvedést, amikor pontosan tudom, hogy az milyen? Elkényeztetjük a gyerekeinket Hát nem tudom, nekem fiam van, akivel különösen nehéz apa nélkül, de soha nem jutott eszembe, hogy ezért túlkompenzáljam. Sőt, mivel egyedül nevelem, a jó és a rossz zsaru is én vagyok. Szerintem pont azokban a családokban kényeztetik el a gyerekeket, ahol az apukára hagyják a fegyelmezést, az anyuka meg mindent megenged neki – vagy éppen fordítva. Szóval kedves ismerőseim, ha még ezeken kívül is maradt bennetek előítélet, szerintem azt tartsátok meg magatokban. Vagy ha nem, úgyis meg tudom cáfolni. Tags:egyszülőédesanya