Elsőként érdemes a szülőnek leülni és összeírni a nyárral kapcsolatos praktikusabb dolgokat, például hány szabadnap áll még rendelkezésre, pontosan hány hetet kell megoldani a gyermekfelügyelet szempontjából, milyen segítséget tud bevonni és mikor. Ezután következhetnek azok a programok, amelyekkel biztosan számolhatunk. Úgy gondolom, a szülőnek nagy biztonságot jelent, ha látja, a gyermekfelügyelet hogyan lesz megoldva, ilyen szempontból érdemes minden hetet megtervezni, hiszen a legtöbb stresszforrást ez jelenti. Ha szeretünk nagyon felkészültek lenni, akár B tervet is készíthetünk, ha valamelyik program, vagy segítség kiesne. Ha a gyermek életében a másik szülő is jelen van, akkor az időbeosztás megtervezésekor arra is gondolnunk kell, mikor, kinél és mennyi időt tölt a gyerek. Ebben tehát érdemes lehet a szülőknek kommunikálni egymással, kivéve, ha esetleg ez a bíróság által meghatározott.
Egyedülálló szülőként nehéz mindent egyedül megszervezni, így akár azt is átgondolhatjuk, ki tudna ebben segíteni nekünk és tehermentesíteni minket egy kicsit. Érdemes emellett a kivitelezésben is segítséget kérni és azt is megtervezni például, hogy ki hozza-viszi a gyermekeket a táborok, programok esetén. Gondoljuk át, melyik feladatban vagyunk ügyesek, vagy melyikhez van nagyobb kedvünk és energiánk, illetve melyikhez kevésbé. Utóbbiban próbáljunk meg segítséget kérni.
Mennyi program ideális, mennyire szabad mindent előre eldönteni, vagy hagyjunk tudatosan üresjáratokat?
Ideális mennyiség nincs, hiszen minden családnak mások az igényei és a lehetőségei. Túl sok programot bezsúfolni a nyárba azonban nem érdemes. A gyerekeknek - főleg az ovis, kisiskolás korosztálynak - nagy szüksége van a strukturálatlan szabad játékidőre, amikor azt csinálhatnak, játszhatnak, amit szeretnének. Ez fejleszti a kreativitásukat, teret ad a feszültségek levezetésére, a nehézségek feldolgozására és a pihenésre. A túlzottan szoros nyári menetrend elveszi ennek lehetőségét, a túlingerlés pedig kifáraszthatja a gyermeket, így az őszi tanévkezdés is nehezebb lehet. A szülőnek is jó, ha van idő a feltöltődésre, én-időre és nem kell folyton arra figyelni, hogy mindenhova időben odaérjünk. A tervezés során is könnyebbséget jelent, ha kevesebb programot kell megszervezni, beilleszteni a napi, vagy heti rendbe.
Közösen hozzuk meg a döntést arról, hogyan álljon össze a nyári időszak? Mikortól vonjuk be a gyermeket ebbe a folyamatba?
Azt gondolom, többnyire a szülő dönt a nyári elfoglaltságokról. Persze, kamasz gyermekeknél ez már jóval rugalmasabb lehet, hiszen sok programot ők már maguknak is megszerveznek. A családi nyaralás általában egy fix, közösen egyeztetett programja a nyárnak, ennek tervezésében a szülő saját maga és a gyerekek igényeit is figyelembe veszi. De sok szülő inkább lemond a gyerekek javára bizonyos programokról, vagy úti célokról, ha az a gyerekektől távol áll. Bár a nyári táborok esetében a szülők igyekeznek figyelembe venni a gyerekek érdeklődését, sokszor kényszerből születik meg a döntés, mert éppen azon a héten nem tudják kire bízni a gyermekeket. Úgy gondolom, már ovis korban is jól körvonalozódik a gyerek érdeklődése, így, ha már elég idős ahhoz, hogy táborba menjen, az ő véleményét is meg lehet kérdezni. Érdemes csinálni egy családi “felmérést” arról, kinek mi az elképzelése a nyárról, milyen programokat, tevékenységeket szeretne megvalósítani. Aztán ezek lehetőségét a szülő mérlegelheti. Arra érdemes lehet odafigyelni, hogy mindenkinek legalább 1 kívánsága teljesülhessen. Nem kell nagy programra gondolni, lehet akár egy esti közös filmezés is a kívánságlistán.