Tornazsák | ÉLETMÓDKipróbálnád a futást? Ezeket a tippeket érdemes megfogadnodOctober 9, 2017|Dobos ViktóriaFutni a legegyszerűbb sport: csak felveszel egy futócipőt, keresel egy félreeső utcát és nekivágsz. Mi több, ideális egyedülálló anyáknak is, hiszen akár napi fél óra is elég, hogy formába lendülj. A fenti két mondatot rengetegszer hallottam már én is, mégis, amikor tavaly szeptemberben nekikezdtem, hamar rá kellett jönnöm, hogy a futás azért ennél jóval bonyolultabb, és nem árt tudni néhány alapszabályt, ha valóban komolyan gondolod az edzéseket. Illusztráció: Emma Simpson/Unsplash Sosem voltam sportember: általános iskolában én voltam az, akit a hátsó sorba állítottak a farsangi táncelőadáson, hogy ne legyek annyira szem előtt, és én voltam az egyetlen, aki képtelen volt megtanulni úszni (ezt sajnos csak 22 éves koromban sikerült pótolnom egy horvátországi nyaraláson). Középiskolában pedig egy életre megutáltatták velem a testedzést, amikor mindenféle előképzettség és edzés nélkül lefuttatták velünk a Cooper-tesztet. Így alakult, hogy a sport sosem volt életem része, és a húszas éveimben még nem is hiányzott – gondoltam én. Aztán amikor harminc után kezdtem észrevenni az egyre sokasodó zsírpárnákat, és egyre többször fájt a hátam, be kellett látnom, hogy ez így nem mehet tovább. Tespedtségemből végül a barátom rángatott ki, aki egyik nap letette elém a futócipőm, ami akkor tíz éve porosodott a szekrény aljában, és elrángatott magával a közeli patakpartra. De ellentétben a középiskolás tornatanáraimmal és az interneten fellelhető tanácsokkal, ő azt is elmagyarázta, mire kell odafigyelnem, hogy egy hónap múlva ne utáljam meg az egészet és ne feküdjek vissza a kanapéra egy doboz csokival és a kedvenc sorozatommal. És láss csodát, bár nem mondom, hogy nem voltak hullámvölgyek, egy hónap múlva már egyben lefutottam öt kilométert, mára pedig eljutottam odáig, hogy néha hiányzik a futás, amit tíz évvel ezelőtt soha nem tudtam volna elképzelni magamról. Persze mindenkinek más a stratégiája, és az én módszereimmel lehet vitatkozni, hiszen csak egy hobbifutó vagyok, aki a szabadidejében kocog. De most mégis leírom, nekem mi segített átjutni a nehézségeken, hiszen a legtöbben éppen úgy kezdünk neki a futásnak, ahogy én tettem: egyik napról a másikra. Ne legyenek irreális elvárásaid A magazinokban csodálatos testű futóedzők mesélnek arról, mennyire fantasztikus dolog róni a kilométereket, és mennyire megváltozott az életük, mióta futócipőt húztak. Tudnod kell azonban, hogy ők már hosszú évek óta ezzel foglalkoznak. Nehogy azt hidd, hogy ez neked is egyik napról a másikra menni fog, és a feneked sem fog egy hét alatt eltűnni. Ha igazi eredményeket akarsz elérni, hosszú hónapokban kell gondolkoznod. Keveset és fokozatosan Ha azt hiszed, azonnal végigkocogod a Margitszigetet, ki kell, hogy ábrándítsalak. Ha valóban kezdő vagy, az 5 kilométer nem fog egyik napról a másikra menni, de ne is akard, hogy így legyen. Hidd el, a tapasztalt edzők sem véletlenül mondják, hogy először csak keveset fuss, legfeljebb gyakrabban. Én például két és fél kilométerrel kezdtem, és óriási örömöt okozott, hogy le tudtam kocogni. Így legközelebb már volt kedvem újra kimenni, és amikor egy hónap múlva megvolt az a bizonyos szigetkör, madarat lehetett volna velem fogatni. Lassan járj, tovább érsz Rengeteg kezdő futó beleesik abba a hibába, hogy nekilódul, és 900 méter után már levegőért kapkod. Ez nagy hiba, mert hamar elveszi a kedved az egésztől. Nem mondom, nekem is nagyon nehéz volt megértenem, hogy nem másokat kell követnem, hanem a saját tempómban kell haladnom, még akkor is, ha az lassú kocogásnak tűnik. Így viszont sokkal könnyebb volt teljesíteni a kiírt távot, és minden alkalommal megvolt a sikerélmény. Nyújts! De tényleg! Kiérsz a pályára, guggolsz néhányat és már neki is kezdesz? Nem is tehetnél magaddal rosszabbat. Hidd el, ha nyújtás és bemelegítés nélkül futsz, tényleg hatalmas a sérülésveszély, és nehezebben is futod majd le a távot. A tapasztalt futók nem véletlenül töltenek 10-15 percet a bemelegítéssel, úgyhogy kövesd a példájukat. Lehet, hogy tovább tart majd így egy-egy edzés, de tényleg megéri. Vedd meg azt a futócipőt! A futás viszonylag egyszerű sport, hiszen cipőn kívül más nem kell hozzá, az viszont legyen jó. Tudom, hogy drága, de egy jó futócipőre mindenképpen szükséged lesz, ha nem akarod, hogy kikészüljenek az ízületeid. És cseréld le, ha elhasználódott, mert a kopott talppal is sokat árthatsz magadnak. Az viszont ne érdekeljen, hogy milyen ruhában futsz: ha jobban érzed magad és megteheted, akkor nyugodtan vedd meg a márkás felsőt, de én sokszor pólóban és mackónadrágban futok, és még soha senki nem szólt meg miatta.Tags:futásedzéssport