Rendelő | JOGI & LELKI SEGÉLYMozaikcsalád: hosszú az út, de lépésről lépésre lehet haladniFebruary 8, 2018|egyszulo.huMozaikcsaládnak azokat a családokat nevezzük, ahol egy együtt élő pár közösen nevel legalább egy olyan gyermeket, aki valamelyik fél előző kapcsolatából származik. A szakirodalom erre a családformára gyakran használja a patchwork család kifejezést, szimbolizálva hogy ezek a családok „részek összeillesztésével” jönnek létre. Illusztráció: Christin Hume/Unsplash Az újraházasodás és a mostohaszülős családok mindig is jelen voltak a társadalomban, de a kutatók nem sok figyelmet szenteltek nekik egészen az 1970-es évekig, amikor is az újraházasodást már elsősorban nem megözvegyülés, hanem válás előzte meg. A válások aránya Magyarországon megközelíti az 50%-ot, az elváltak 75%-a pedig új házasságot köt. Az USA-ban a gyermekek egy nyolcada mozaikcsaládban él, életük során pedig a gyermekek körülbelül 30 százaléka tapasztalja meg ezt a közeget. Az újraházasodás nem az eredeti, nukleáris családot építi újra, hiszen a mozaikcsaládban levő gyermekeknek általában van két élő biológiai szülőjük. A gyermekek a „beérkező” pótszülőkkel, a pótszülők pedig „kapott” gyerekeikkel fokozatosan kerülnek kapcsolatba, gyakorlatilag az „idegen” státuszból kerülnek az idő múltán többféle szerepbe. A pótszülők lehetnek nevelt gyermekeik „barátai”, „babysitterei” de akár a család „szülőszerű” tagjai is. A mozaikcsaládok összecsiszolódásának (integrálódásának) útja általában tele van küzdelmekkel, és többnyire hosszadalmas is. „útravalóként” néhány jó tanácsot közlünk. 1. A mozaikcsalád működési szabályai eltérnek a hagyományos család működésétől. Azok, akik egy ilyen családformát úgy akarnak működtetni, mint a korábbi családjukat, szükségszerűen csalódnak majd. A pótszülő-nevelt gyermek illeszkedés kihívásai mellett ezt a családformát gyakran terhelik az exházastárssal összefüggő lelki, kapcsolattartási, anyagi terhek, konfliktusok. Az új helyzethez való alkalmazkodás általában minden résztvevőtől (szülőktől, gyermekektől egyaránt) nagy rugalmasságot kíván.A mozaikcsaládos lét különleges kihívásai ezáltal speciális megoldásokat igényelnek, melyeket csak tudatos, tájékozott hozzáállással tudunk kezelni. A mozaikcsalád nagyon sérülékeny rendszer, megőrzéséhez elengedhetetlen a problémákról való tájékozódás, valamint toleranciára, érzelmi intelligenciára; önfejlesztésre van szükség. 2. Hagyjunk időt a gyásznak! Számolnunk kell azzal, a mozaikcsalád mindig veszteségek talaján jön létre, akár halál, akár válás előzte meg. Bárhogyan is végződött az előző viszony, egy új kapcsolat kialakítását megelőzően 2-3 évnyi belső lelki munka („gyászmunka”) szükséges. Válás esetén a gyász átlagos időtartama 3-5 év, ha peres úton váltak el a felek, akár több is lehet. Ha az elváltak, illetve özvegyek túl gyorsan vállalkoznak új együttélésre, a korábbi veszteségek megterhelik a bontakozó párkapcsolatot. 3. Legyen prioritás az új párkapcsolat! A mozaikcsaládokban a szülő-gyermek kapcsolat időben megelőzi az új partnerrel létrejövőt, a társnak egy kialakult szülő-gyermek alrendszerbe kell illeszkednie, a partnerek összecsiszolódásának a gyermekek jelenlétében, a gyermekek integrálódásával egy időben kell végbemennie, A veszteségek feldolgozatlansága, a válás okozta önértékelési sérülések, az pár közti összecsiszolódás hiánya, a válás mint bevált megoldás, a közös gyerek mint összetartó erő hiánya mind-mind nehezíti a mozaikcsalád együtt maradását. Ugyanakkor a többedik kapcsolatnak jobbak is az esélyei azáltal hogy gyakran érettebb a partnerek személyisége, és míg az első házasságnál a szerelem, szenvedély fontosabb, másodiknál a belső tulajdonságok, egymás segítése nagyobb szerepet játszik a választásban. 4. Legyünk türelemmel! Az egészséges mozaikcsalád összekovácsolása nagyon-nagyon lassú folyamat. Amerikai szerzők szerint minimum négy évig tart, átlagosan hét évig, de akár tizenkét évig is elhúzódhat. Ennek az az oka, hogy a két részcsalád tagjainak kialakult szokásai, hagyományai vannak, amelyekhez ragaszkodnak, és – különösen a gyermekek – nem egykönnyen adják fel az új együttélés kedvéért (A gyermekek az új házasságot nem feltétlenül akarták!) A tapasztalatok szerint, ha a mozaikcsaládos párok erőltetni akarják a nevelt gyermekeik iránti közelséget, vagy az új szokások bevezetését, ez a gyermekek részéről ellenállással, nehezteléssel, a pótszülő elutasításával, kirekesztésével jár. Sokkal sikeresebb lehet egy olyan mozaikcsalád, amelyben a szokások változása nagyon lassan, tudatosan, fokozatosan történik, a gyermekek érdekére maximális tekintettel. Így például, míg egy hagyományos családban a karácsonyi ünnepek külön töltése teljesen elképzelhetetlen, a mozaikcsaládos lét első éveiben akár még javasolható is lehet, hogy mindkét szülő a saját biológiai gyermekével töltse az ünnepet, a régi szokásokat fenntartva. Lassú haladás, „részcsaládos tevékenységek” esetén sokkal valószínűbb az új együttélés sikere. 5. A szülő legyen valódi szülő, a pótszülő pedig „csak” a segítője! A mozaikcsaládok egyik legnagyobb nehézsége, hogy a nevelt gyermekek gyakran semlegesen, esetleg ellenségesen, ellenállással viszonyulnak a pótszülőhöz. Ennek sok oka van, gyakran az is, hogy a gyermekek erősen kötődnek eredeti biológiai családjukhoz (akkor is, ha az már felbomlott), és árulásnak élhetik meg, ha a távol levő (tőlük külön élő) szülő helyett a pótszülőhöz kerülnek közel (lojalitáskonfliktus). Míg a kisebb gyermekek általában elfogadóbbak, a serdülőkorúak nagy része inkább távolságtartó a pótszülővel szemben, néha akár a vele való együttélés tényét is nehezen viseli. Nagyon rossz úton jár a pótszülő, ha mozaikcsaládjában kezdettől tekintélyként akar fellépni nevelt gyermekével szemben. A szakirodalmi források lebeszélik a pótszülőket a fegyelmezésről, inkább lassú ismerkedésre, barátságos közeledésre intik őket, azt sugallva, hogy kizárólag a biológiai szülő feladata a normák, elvárások betartatása. A pótszülő egyik legnagyobb erénye ennek megfelelően, a tolerancia, hiszen többnyire nehéz elfogadni, ha a saját otthonukban, akár évekig is idegenszerű érzésük van a párjuk gyermekei mellett. Azok, akik bírják ezt a negatív viszonyulást, idővel valószínűbben tudnak kitartani a mozaikcsaládban; inkább indirekt módon – a biológiai szülő segítőjeként – érvényesítik saját szempontjaikat. A gyermekek elzárkózása pedig az idő múltán, sok türelem árán fokozatosan oldódhat. 6. Építsünk kollegiális viszonyt az exházastárssal! A mozaikcsaládos életforma egyik legnagyobb nehézsége, hogy a két együtt élő felnőttnek legalább egyike folyamatos jelleggel egy külső személlyel, aexházastárssal áll szülőtársi viszonyban. A szülőtársaknak, bár új családban élnek, kötelességük az exházastárssal együttműködni. A két fél viszonya általában már a válás idején sem felhőtlen, ezért egy felbomlott házasságot általában nagyon nehéz kulturált együttműködéssé alakítani, komoly belső és kapcsolati munkát igényel. A partnereknek le kell magukban győzni a rosszindulatot, és egyfajta „üzleties-kollegiális” viszonyt kiépíteni, a maguk részéről kerülve, partnerük részéről pedig kivédve a manipulatív próbálkozásokat. Hosszú távon azok a mozaikcsaládok „járnak jól”, amelyek bizonyos mértékben tekintetbe veszik az exek szempontjait, de velük szemben egyértelmű határokat állítanak fel, hogy a mozaikcsalád életébe radikálisan ne tudjanak beleszólni. 7. Fejlődjünk hozzá a mozaikcsaládhoz! A húsz évvel ezelőtti pszichológiai források a mozaikcsaládok felbomlásának 75%-os arányát mérték; amit a felsorolt problémákkal magyarázhatunk. Ma már ennél alacsonyabb válási arányt prognosztizálnak, azonban mindenképpen érdemes tudni, hogy a mozaikcsalád sérülékeny rendszer, csak azon az áron maradhat fenn, ha mindkét partner tudatosan önfejlődésre törekszik. A szoros, mély párkapcsolat, a megfelelő önismeret, a jó kommunikáció és konfliktuskezelés elengedhetetlen kelléke egy ilyen rendszer életképességének. Külföldön edukációs programok, önsegítő csoportok, családterápiás megközelítés és mentálhigiénés tanácsadás is rendelkezésre áll az érintettek számára. Az idő múlásával az egészséges mozaikcsaládoknak vannak – kutatások által is kimutatott – előnyei. 1998-ban James Bray megjelentette az amerikai mozaikcsaládok első tíz éves követéses vizsgálatáról szóló összefoglalóját. Az eredmények szerint a mozaikcsaládos életforma hosszú távon egyértelműen jó hatást gyakorol a gyermekekre. Mindenekelőtt értékeket és modelleket közvetít. Ha egy gyermek óvodáskorban vagy kisiskoláskorban megtapasztalja szülei válását, ezáltal fokozódik a magatartászavar-kockázata. Amennyiben azonban tíz éves kora előtt mozaikcsaládba kerül, ez mérsékeli a rizikót. Az egészséges mozaikcsalád előnyei a felnőtt évekre is kiterjednek, úgy tűnik, az e közegben felnőtt gyermekek válási aránya alacsonyabb az újra nem házasodott szülők gyermekeihez viszonyítva. Későbbi házasságuk minősége egy olyan egészséges párkapcsolati mintát is tükrözhet, amelyet éppen a mozaikcsaládból hoznak. Nem utolsósorban, egy jól működő párkapcsolat a mozaikcsaládos felnőttek életében is számos pozitívumot jelent, melyek által – a fent említett nehézségek ellenére is – a válás nehéz évei után érzelmi megújulásban lehet részük. Tags:mozaikcsaládválásegyszülőházasság