Húszas éveinkben a legszebb éveinket buliztuk végig együtt Grétával. Volt már benne akkor is valami egzotikus, nyers, valami szokatlan, időtlen. Szerintem akár dáma is lehetett volna belőle, bár soha nem volt egyszerű az élete: édesapja rég meghalt, édesanya pár éve, hosszú betegség után. Mindemellett Gréta volt az a barátnőm, aki az anyagi gondok mellett valahogy a pasikban mindig rosszat választott. Olyanokat, akikkel aztán szenvedélyesen az utcán üvöltözött, pofozkodott, és akik mindig lehúzták őt minden értelemben.