Lassan letelik a tanév és elérkezik a hazautazás időpontja. Hogyan érezted magad távol az otthonodtól az ösztöndíj alatt?
Összességében jól éreztem magam. Persze, kicsit nehéz volt távol lenni, hiszen a családom mellett hiányzott a mindennapi rutinom, a megszokott életem. De mindenki nyitottan állt hozzám és én is igyekeztem így viszonyulni másokhoz.
Mit jelent számodra ez az ösztöndíj és hogyan találkoztál a lehetőséggel?
Ez valahol egy álom beteljesülése, hiszen mindig is bennem volt, hogy szeretnék majd valamikor külföldön tanulni egy évet. Konkrét terveim soha nem voltak, mert nem volt rá anyagi lehetőségünk, így más opciókat, pályázati lehetőségeket kerestem. Korábban egy hetet eltöltöttem Spanyolországban, amit nagyon élveztem. Anya fedezte fel ezt a pályázati lehetőséget és mindketten azt éreztük, hogy ezt nekem találták ki, így hát jelentkeztem rá. Nem voltam ugyan benne biztos, hogy elnyerem, de megpróbáltam. Először egy önéletrajzot és egy motivációs levelet kellett beküldenem, valamint egy kis videót. A sikeres első forduló után kicsit elbizonytalanodtam, hogy elmenjek-e a beszélgetésre, ami főleg szituációs helyzetekre épült. Még ekkor is azt gondoltam, hogy nem fog sikerülni, így nagyon könnyedén vettem az interjút, ami szerintem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jobban tudtam teljesíteni, mintha izgultam volna. Augusztus 20-án jöttem Németországba, előtte volt egy 3 napos felkészítő táborunk Magyarországon, majd egy 5 napos orientációs tábor Hamburgban, ezt követően utaztam a fogadócsaládomhoz. Néhány nap és indulok haza, tehát majdnem egy teljes tanévet töltöttem el itt.
Hogy teltek a hétköznapjaid?
Az időm nagy részét az iskola tette, teszi ki, ami nagyon eltérő az én iskolámhoz képest. Magyarországon egy leányiskolába jártam és kollégista voltam, ahhoz képest itt teljesen más az életem. Biciklivel járok suliba, változó, hogy meddig vagyok bent, van, amikor egészen fél ötig. A tanrend is másképp épül fel, például mindig dupla órák vannak, rengeteg a kiscsoportos feladat az órák keretein belül, és ahelyett, hogy a tanárok csak leadnák a tananyagot, arra késztetik a diákokat, hogy kifejezzék önmagukat és a véleményüket. Itt egy kéttannyelvű osztályba járok, ahol a földrajzot és a biológiát angolul tanulom, ami bizonyos napokon plusz 3 órát jelent. A német nyelv már egyre jobban megy, de az elején bizony nem volt könnyű megérteni és megértetni magam. Eleinte sok időmet elvette, hogy felzárkózzak és megértsem azt, ami az órákon elhangzott. Heti háromszor van edzésem, otthon triatlonoztam, itt egy atlétikai csoportba járok. Hétvégente mindig szerveztünk programot: vagy a barátokkal töltöttem közösen időt vagy a fogadó családdal voltunk együtt.
Ezek szerint barátságok is kialakultak?
Főként az itteni cserediákokkal vagyok jóban, valószínűleg azért, mert hasonló szituációban vagyunk és emiatt jobban megértjük egymást. Véletlenül futottunk egyébként össze, a vonaton találkoztunk, amikor idefelé utaztunk. Sokan jöttek Europából, Ázsiából, de még olyanokkal is jóban lettem, akik Amerikából jöttek. Tehát tényleg sok, szoros nemzetközi kapcsolat alakult ki. A suliban nehezebb kapcsolatot teremteni, más a rendszer, mint amihez én szoktam. Vannak azért, akikkel jóban vagyok, de külön programokat nem nagyon szoktam szervezni.
Említetted, hogy eleinte kicsit nehezebb volt megérteni az iskolában elhangzottakat, ez hogyan változott a tanév során?
A nehézséget egyrészt az okozta, hogy más a tananyag, például matematikából, ami egyébként sem egy könnyű tárgy, főleg német nyelven. Már előrébb járnak, most azt tanulják, aminek az alapjait tavaly vették és nekem ez hiányos. Vannak órák, ahol használhatok fordítót, azzal azért könnyebb megérteni a dolgokat. Magyarországon tanultam ugyan németül, de amikor megérkeztem, először úgy éreztem, mintha semmit sem tudnék. De szépen fejlődtem, már sok mindent megértek, sokkal jobban ki tudom fejezni magam, ami a családdal való rendszeres kommunikációnak is köszönhető.
Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást a kint tartózkodásban?
Furcsán hangzik, de nem a nyelv, mert bár a némettel küzdöttem az elején, de azért angolul mindig is jól tudtam kommunikálni. Viszont kicsit fárasztó az állandó fordítás, néha picit úgy érzem, már kihívás magyarul beszélni. Kihívást jelentett az is, hogy igyekeztem nem olyan sokat kapcsolatban lenni az otthoniakkal, de nem volt könnyű elengedni az otthoni dolgokat, fejben és szívben egy részem mindig otthon volt. Főleg az elején volt ez erősebb.
Mi az, ami az elmúlt hónapokban tölteni tudott téged a kint létben?
Nagyon sokat számít, hogy vannak itt barátaim. Az elején kicsit tartottam tőle, hogy nehéz lesz barátokat találni. A cserediák társaimmal szerencsére sokat vagyunk együtt, rendszeresen szerveztünk programokat, felfedeztük a környéket. Emellett pedig egy fantasztikus fogadócsaládhoz kerültem, akik tényleg mindenben segítenek engem.
Van elképzelésed már arról, hogy mi leszel, ha nagy leszel?
Szintén egy álmom, hogy Németországban szeretnék majd egyetemre járni, Heidelbergben. Egyébként vagy gyógytornász szeretnék lenni vagy tengerbiológus. Ezek még csak tervek, biztos vagyok benne, hogy a kint tartózkodásom sokat fog formálni rajtuk.
Miért pont Németország?
Nincs konkrét oka, nézegettem az ösztöndíjas továbbtanulási lehetőséget és megtaláltam a Heidelbergi Egyetemet, aminek nem mellesleg az épülete is nagyon megtetszett. A középiskolában az angol mellett németet is tanulok, és ez is számít.
Ezt az évet beszámítják majd itthon a középiskoládban?
Erre lett volna lehetőség abban az esetben, ha nyáron, amikor visszaérkezem, minden tantárgyból különbözeti vizsgát teszek. Ez nagyon nehéz lenne, mivel kevés időm maradna a felkészülésre. Így inkább úgy döntöttem, hogy ott folytatom a középiskolát, ahol abbahagytam, tehát ez az év kimarad, de legalább megismertem egy új kultúrát, új embereket és fejlődött a nyelvtudásom is.
Mit adott számodra ez a lehetőség?
Egyrészt türelmet, elfogadást és tiszteletet tanultam. Nagyon sokféle emberrel találkoztam itt, és egy olyan családnál éltem, ahol más szokások, tradíciók vannak, mint otthon nálunk. Megtanultam nyitottnak lenni az új dolgok felé, és azt is, hogy bármikor bátran kérdezzek.
Mit vársz a kint töltött időtől?
Magammal szemben az volt az elvárásom, hogy ha már én kaptam meg ezt a lehetőséget, akkor teljesen élvezzem és használjam ki. Végig igyekztem a dolgokra igent mondani és nem nemet. Fontos, hogy nyitott legyek az új dolgokra és az is, hogy legyenek nemzetközi kapcsolataim. A némettel kapcsolatban azt szeretném, hogy úgy menjek haza, hogy nincsenek bennem kérdések a nyelvvel kapcsolatban. Egyébként az iskolában tanulok franciát és spanyolt is, úgyhogy más nyelvtudással is gazdagodtam. Minden szempontból hálás vagyok már most azért, hogy én kaptam meg ezt az ösztöndíjat, nagyon nagy lehetőségnek tartom, amivel igyekszem maximálisan élni is.
Youth For Understanding (YFU)
A Youth For Understanding (YFU) egy nonprofit nemzetközi diákcsere hálózat, amely több mint 70 éves múlttal rendelkezik. Magyar tagszervezete, a YFU Hungary 30 éve szervez nemzetközi oktatási csereprogramokat középiskolás diákok számára. A következő tanév programjaira minden év szeptember elejétől lehet jelentkezni és az érdeklődők több, mint 25 ország közül választhatnak. A YFU-ról és a diákcsere programról itt található további információ: https://yfu.hu/
Az Egyszülős Központ
Budapesten két helyen – Pesten és Budán – működnek egyszülős központok, amelyek vidéki és határon túli hálózatot is működtetnek. Az első, pesti Egyszülős Központ 2018 májusában nyílt, hogy gyakorlati segítséget és közösséget nyújtson azoknak a családoknak, ahonnan hiányzik az egyik szülő. Az elmúlt években a központok több mint 70-féle szolgáltatásukkal több mint 30 000 egyszülős családot értek el.