Az egyszülős segítségnyújtás három aranyszabálya. Sokan vagyunk egyedülálló szülők, akik minden segítségnek örülünk, legyen akár szó a gyermekünkre vigyázásról, akár ház körüli munkáról. Vagy mégsem? Dr. Makó Klaudia, az Egyszülős Alapítvány jogi szakértője bejegyzésében azokhoz szól, akik segíteni szeretnének egyszülős barátaiknak, családtagjaiknak! Illusztráció: Jordan Rowland/Unsplash Alapvetésként szögezzük le, hogy a jelen bejegyzésünk segítségnyújtásról és nem fizetett munkavégzésről (takarítás, gyerekfelügyelet, stb.) szól. Úgy gondolom, a lenti három alapszabály nemcsak az egyedülálló szülőknek nyújtott segítségre vonatkozik, hanem általánosan is érvényes, ugyanakkor nekünk különösen fontos, hogy be legyen tartva! 1. Felelősen ígérj! Ha megígéred, hogy ott leszel ekkor és ekkor, ettől eddig, akkor tartsd is be! Ha már előre látod, hogy nem fog menni, akkor kérlek, nagyon kérlek, meg se ígérd! Nekünk fontos előre tudnunk, hogy tényleg számíthatunk-e rád, ígéretedre más emberek idejét és megbecsülésüket alapozzuk (pl. esetemben egy-egy fontos tárgyalást), amit nem kellemes kimagyarázni! De az ígéret súlya akkor is számít, ha azért akarsz segíteni, hogy végre pihenhessek, vagy bevásárolsz helyettem, vagy kitakarítasz! Igaz, ezek nem "annyira" létfontosságú dolgok, mégis, a be nem tartott ígéretek miatti stressz szerintem senkinek nem tesz jót, én a magam részéről már azért félek segítséget kérni, mert el szeretném kerülni a visszatáncolás miatti stresszes helyzeteket. 2. Igény szerint segíts! Úgy segíts, hogy az valóban segítség legyen annak, akinek segítesz! Lehet, hogy részedről nagy áldozat, hogy barátod/barátnőd gyerekeire a saját lakásodban vigyázol, mert épp nem szeretnél átmenni hozzájuk, viszont lehet, hogy neki épp további nehézséget jelent, hogy a munka-, vagy szabadidőprogramja után még a fél városon át kell bumliznia a gyerekekért, akiknek ráadásul korán reggel, vagy előző este aprólékos gonddal minden szükséges dolgot el is kell, hogy csomagoljon! De persze az is lehet, épp arra van igénye a barátnődnek, hogy otthon legyen egyedül, sőt, horribile dictu, ezek hétről-hétre változhatnak is! Ha segíteni akarsz, kérd meg, pontosan mondja el, mire van igénye és úgy segíts! Ha nem tudsz így segíteni, akkor pedig ne tedd, hiszen sokkal jobb a nulla ígéret, mint a be nem tartott ígéret, lásd az egyes pontot. 3. Könnyíts, ne nehezíts! Ha úgy döntöttél - és ez tényleg jófej dolog tőled -, hogy segítesz egyszülős barátodnak/barátnődnek, elég menő dolog, ha arra is figyelsz, hogy ezzel a segítséggel könnyíts, ne pedig nehezíts a helyzetén. Mondok egy példát: lehet, hogy igazi animátornak születtél és egész nap akrillal festesz a gyermekeimmel, utána építőkockáztok, majd sóliszt gyurma, aztán még egy kis játszótér homok evéssel, stb. - a gyerekek biztos irtóra élvezik, én viszont kevésbé, ha este hétre érek haza egy hosszú nap után és miután egy órát sikálom a gyerekeim, utána állhatok neki a lakásnak is. Nyilván egyiken sem azt várjuk, hogy takarítsátok ki az otthonunkat (kivéve, ha ezt ígérted), de azt igen, hogy a segítségnyújtásod ne okozzon nekünk további terheket. Ha házi paintball bajnokságot rendezel a gyerekeimmel, kérlek, tegyél utána rendet és őket is tedd rendbe! Ugyanígy, ha játszotok, estére pakoljátok el a játékokat, mi is így szoktuk. Persze a fenti három szabály nincs kőbe vésve! Nektek mi lenne az igényetek a segítséggel kapcsolatban?