szakmai anyagokDemográfiai portré 20152016/03/01A Demográfiai Portré 2015 tanulmánykötet több tanulmánya is foglalkozik az egyszülős családokkal. Néhány fontos megállapítás ezek közül: 1990 és 2011 között radikálisan csökkent a házas családi állapotúak száma és népességen belüli aránya. Az elmúlt negyedszázad meghatározó tendenciája a házasság népszerűségvesztése. Míg az 1990-es években leginkább az élettársi kapcsolatok térnyerése, addig az ezredfordulót követően már az egyedülálló fiatal felnőttek részarányának növekedése játszik benne meghatározó szerepet. A házasságkötések száma 1990 és 2010 között 46 százalékkal esett vissza, 66 405- ről 35 520-ra. 2011-ben a válások számának csökkenésével párhuzamosan növekedésnek indult a házasságkötések gyakorisága: 2014- ben már csaknem 39 ezerre emelkedett. A nők teljes első házasságkötési arányszáma az 1990-es 0,77-es értékről 2013-ra 0,44-re csökkent, vagyis ma egy nőnek 44% az esélye arra, hogy élete folyamán házasságot kössön. Az első házasságkötés átlagos életkora 1990 óta mindkét nem esetében mintegy nyolc évvel emelkedett. 2013-ban a nők átlagosan 29,5, a férfiak 32,3 éves korukban kötötték az első házasságukat. Ma az első tartós párkapcsolatok közel kilenctizede élettársi kapcsolatként, tizede pedig házasságként jön létre. Az első párkapcsolatukat élettársi kapcsolatként alapítók közel fele öt éven belül összeházasodik a partnerével. A 2013-ban és azt követően kötött házasságok esetében ötből várhatóan két házasság fog válással végződni.A váló felek életkora folyamatosan növekszik 1990-től. 2013-ban a nők átlagosan 40,1 évesen bontották fel a házasságukat, a férfiak ennél 3 évvel idősebb korukban. Az emelkedés üteme az utolsó három évben valamelyest mérséklődött az előző három évhez viszonyítva. A válással megszűnő házasságok valamivel kevesebb mint 60 százalékában van kiskorú gyermek. 1990 és 2011 között 44%-ról 33%-ra csökkent azoknak a családoknak az aránya, amelyekben 15 év alatti gyermekek nevelkednek. A gyermekes családokon belül az utóbbi évtizedekben a kétgyermekes családmodell veszített a súlyából. Emellett a házas- és élettársi kapcsolatok aránya alapvetőn rendeződött át. Miközben a házasságon alapuló családoké 80%-ról 65%-ra csökkent, az élettársi kapcsolatra épülőké 4%-ról 15%-ra növekedett. A gyermekek egyre nagyobb hányada nevelkedik olyan családban, ahol a szülők élettársikapcsolatban élnek. A rendszerváltás időszakában a kiskorú gyermekek 4%-a élt ilyen családban, két évtizeddel később már 17%-uk. Lényegében a fiatalok kései önállósodásának köszönhető az egyszülős családok arányának16%-ról 20%-ra növekedése is, hiszen ezt az idősebb gyermek(ek)kel együtt élő egyszülős családok gyakoribbá válása eredményezte. Az egyszülős családok döntő többségében továbbra is anyák élnek egy háztartásban agyermekeikkel. 2011-ben a 15 év alatti gyermekeket nevelő egyszülős családok 91%-át ez a családszerkezeti forma adta. A fiatalok kései önállósodásának következtében növekedett azoknak a fiatal felnőtteknek az aránya, akik szüleikkel élnek együtt. 1990 és 2011 között az érintett 20–24 évesek aránya 47-ről 71%-ra emelkedett, a 25–29 éveseké pedig 18-ról 43%-ra. Forrás: Murinkó Lívia – Spéder Zsolt: PÁRKAPCSOLATOK; Földházi Erzsébet: VÁLÁS ÉS SZÉTKÖLTÖZÉS; Monostori judit – Murinkó Lívia: CSALÁD-ÉS HÁZTARTÁSSZERKEZET. in Monostori Judit - Őri Péter - Spéder Zsolt (2015) (szerk.): Demográfiai portré 2015. KSH NKI, Budapest