Félelmek és aggodalmak az egyszülős létben
Ha valaki nem egy hirtelen esemény – például a másik szülő halála – miatt válik egyedülálló szülővé, akkor általában előtte már átmegy egy küzdelmes döntési folyamaton. A félelmek már sokszor itt megjelennek, hiszen minden érintett személynek ki kell lépnie a megszokott keretek közül, ami elsőre ijesztő lehet. Az egyszülős lét rengeteg újfajta feladatot és nagymértékű stresszt hoz magával, hiszen innentől minden felelősség arra az egy szülőre hárul, mindenben neki kell meghoznia a döntést. A bizonytalanság miatt megjelenhet egy folyamatos aggódás a jövővel kapcsolatban: “Hogyan fog mindez hatni a gyerekekre? Mindent meg tudok adni nekik? Fel tudom őket úgy nevelni, ahogyan azt szeretném?”. Ezekre a kérdésekre pedig sokszor csak idővel kapunk választ, ami a szorongást még inkább növelheti.
A fokozott stressz hatásai
Ha folyton rágódunk valamin, az bizony nem tesz jót sem testi, sem lelki egészségünknek. A folyamatos negatív nyomás frusztrációt okozhat, ettől ingerültek lehetünk, vagy akár kedvetlenek, motiválatlanok, ami rányomhatja a bélyegét akár gyermekünkkel való kapcsolatunkra is. A jövővel kapcsolatos szorongató gondolatok lebéníthatnak minket, ami romlást okozhat a koncentrációnkban és akár a munkahelyi teljesítményünkben is. Emiatt azt is érezhetjük, hogy megélhetésünk veszélybe került, ami még inkább felerősíti az ezzel kapcsolatos félelmeinket, beindítva ezzel egy ördögi kört. Arról nem is beszélve, hogy ha a stressz hosszú időn át meghaladja az egészséges mértéket a mindennapjainkban, az komoly egészségügyi következményekkel is járhat (például gyomorproblémák, alvászavar, mentális zavarok). Ha a szervezetünk folyton egyfajta készenléti állapotban van - hiszen mindig attól félünk, mikor történik valami rossz, vagy, hogy helyt tudunk-e állni szülőként -, akkor sosem tud igazán pihenni, regenerálódni. Így könnyen a kiégés állapotába kerülhetünk, ahonnan már hosszú időbe telhet visszatérni a kiegyensúlyozottságba.
Félelmek és aggodalmak kezelése
A félelmek és aggodalmak megjelenését nem feltétlenül lehet kikerülni, mint ahogy másfajta negatív érzések is jelen vannak az életünkben. Érdemes tehát elfogadással kezelni ezeket, és egy kicsit közelebb engedni őket magunkhoz. Vizsgáljuk meg, hogy miből is eredhetnek. A nagy felelősségtől való félelem mögött például állhat az, hogy valaki úgy érzi, leblokkol, ha döntést kell hoznia, ügyetlennek tartja magát vagy nem tudja, kihez fordulhat támogatásért.
Nagyon fontos az is, hogy saját magunkhoz hogyan viszonyulunk. Keressük meg belső erőforrásainkat: mi az, ami jól megy, és bátran támaszkodjunk ezekre! Ami nem megy, azt pedig ne hibaként könyveljük el, hanem olyasmiként, amiben még van lehetőségünk fejlődni. Fordítsunk időt az úgynevezett öngondoskodásra, vagyis legalább napi minimum 5-10 percet töltsünk olyan tevékenységgel, ami kikapcsol. Ez lehet egy finom kávé elfogyasztása, olvasás, vagy akár a napunk pozitív történéseinek átgondolása. Legyünk kedvesek saját magunkkal, egy negatív gondolat felbukkanásakor vegyünk pár mély levegőt és mondjuk azt például, hogy: “Természetes, hogy most aggódom, de képes vagyok a lehető legjobb tudásom szerint megoldani a problémát, ha pedig így sem sikerül, akkor tudok segítséget kérni.”
A támogató közösség nagyon fontos, hiszen senki sincs egyedül. Sokat segíthet a feszültség kiadásában, az aggodalmak eloszlatásában, ha beszélgetünk a barátainkkal, családunkkal, vagy akár más, egyedülálló szülőkkel. Kérdéseinkkel bátran fordulhatunk szakemberekhez, például védőnőhöz, gyermekorvoshoz. Ha szülői képességeinken szeretnénk dolgozni, akkor egy pszichológiai konzultáció sorozat is sokat segíthet. A tervezés is sokszor biztonságot ad, mint például egy napirend kidolgozása, vagy annak átgondolása, mit fogunk tenni, ha esetleg megszűnik a munkaviszonyunk.
A félelmek és aggodalmak tehát kordában tarthatók, ha tudatosan odafigyelünk rájuk és nem engedjük őket elhatalmasodni. Bízzunk képességeinkben, fejlesszük önmagunkat, ha pedig valamiben bizonytalanok vagyunk vagy elakadtunk, akkor bátran forduljunk segítségért!