Vannak olyan pillanatok az életben, amikor úgy érzed, nem tudod magadban tartani az érzéseidet. De mi történik akkor, ha ezt a volt férjed új párjának akarod elmondani? Leírod levélben. Ezt tette Gabi is, aki velünk is megosztotta gondolatait. Illusztráció: Unsplash/Xavio Sotomayor Kedves Judit! Igazából nem tudom, hogy hívnak, de amikor gyerek voltam és édesanyám ismeretlen nőkkel beszélgetett az utcán, magamban mindig így neveztem őket. Judit volt minden nő, aki elszakította őt tőlem játszótérre menet, a boltban vagy a lépcsőházban hazafelé. Ha megbocsátasz, ezért leszel most te is Judit, bár úgy érzem, a gyerekkori Juditokkal ellentétben tőled soha nem kapom vissza azt, akit valaha annyira szerettem. Ne értsd félre, nem hibáztatlak semmiért. Mindketten tudjuk, hogy nem vetted el tőlem a férjemet. De vajon gondoltál rám azon az első vagy második randin, amikor ő elmondta, hogy létezem? Hogy vele együtt egy csomagot is kapsz, ami egy elvált feleségből és az ikerfiaiból áll? Még az is lehet, hogy ijesztő lehetett elsőre, végül is ki szeretné egy másik nő gyerekeivel együtt tölteni a hétvégét? De ezt te is sejthetted, amikor egy 41 éves férfival kezdtél randizni. Nem hibáztatlak azért sem, ha azt gondolod, rossz feleség voltam. Nekem az is elég, ha tudom, hogy nincs igazad. Elég sokáig tartott, mire ezt én is elhittem, és nem magamban kerestem minden egyes nap a hibát, vajon miért mentünk szét. Az igazság az, hogy egy válásban néha mindkét fél egyaránt hibás tud lenni, és nálunk szerintem pont ez történt. Neked persze még a legjobb oldalát mutatja. Néha még én is emlékszem arra a pár ködös évre, amikor mindegy volt, milyen, csak azt akartam, hogy mellettem legyen. Amikor még eljött velem nyáreste sétálni az esőben, amikor a Deák téren kapott ölbe és vitt a villamosig, mert leszakadt a cipőm sarka, amikor vasárnap délben még mindig éreztem testmelegét az ágyban, és nem érdekelt, hogy aznap ott maradnak a szennyes ruhák a mosógépben. Aztán az is lehet, hogy csak irigykedem, mert neki ismét megadatott a boldogság, én pedig itt maradtam egyedül. Abban is biztos vagyok, hogy néha arra gondolsz, nem lett-e volna könnyebb egy ilyen csomag nélkül. Mondjuk egy elvált férfival gyerekek nélkül, akinek nem vonnak le tartásdíjat minden hónapban a fizetéséből, akivel el lehet menni spontán egy hosszú hétvégére anélkül, hogy számolgatni kellene: melyik is lesz az apás hét. És akkor nem kellene a barátnőiddel programokat szervezni, vagy otthon ülni a fotelben, amíg ő a fiúkkal állatkertbe megy, vagy csak egyszerűen apás délutánt tart. De az élet már csak ilyen, nem kaphatjuk meg mindig, amit szeretnénk. Egy dolgot most mégis szeretnék: kérni tőled valamit. Mert eljön majd az idő, amikor azokon a hétvégéken te is ott leszel, amikor együtt szervezitek a programokat, és amikor este te állsz a szoba ajtajában, amikor a férjem betakargatja őket lefekvés után. Nem tagadom, összeszorul a szívem, amikor erre gondolok. Eddig rajtam kívül nem ismertek más anyát, és féltem őket ettől az új élménytől még akkor is, ha tudom, mindent megteszel majd, hogy jól vedd az akadályt. Szóval arra kérlek: szeresd őket azért, amilyenek, és ne azért, mert kötelező. Ne azért főzz nekik finomat, mert a volt férjem kedvében akarsz járni. Ne azért menj el velük játszani, nehogy kimaradj a közös programokból. És legfőképpen: ne őket hibáztasd azért, ha egyszer majd a te kapcsolatodban jelentkeznek a nehézségek. Ők csak gyerekek, pont olyanok, amilyenek neked is lesznek, ha úgy akarod. Ha majd egyszer te is édesanya leszel, pontosan tudni fogod, mire gondolok. Akkor te sem fogod elviselni, ha mások bántják őket, ha nem vigyáznak rájuk, de még azt sem, ha egész egyszerűen nem szeretik őket. Akkor majd kérhetem azt, bánj úgy velük, mint a saját gyerekeiddel, addig azonban csak egyre emlékeztetlek: akár elfogadod őket, akár nem, ők mindig a férjemhez fognak tartozni. És ez akkor is úgy lesz, ha te már nem leszel, és egy másik nőnek fogom írni ezt a levelet. (Forrás: Egyszülős Magazin)