Mellékvágányon

Nagyon sok gyermekét egyedül nevelő szülőtől lehet hallani, hogy a környezetük több szempontból is máshogy kezeli őket. Az elvált szó még mindig egy bélyeg, amit előítéletek által mozgatva rásütnek arra, aki egyedül neveli a gyerekét, és arra a gyerekre, akit csak egyetlen szülő nevel.  Vajon ki lehet törni az egyszülős családokat érintő előítéletek csapdájából? Erről szól a legújabb blogbejegyzésünk.
Mellékvágányon


Nagyon sok gyermekét egyedül nevelő szülőtől lehet hallani, hogy a környezetük több szempontból is máshogy kezeli őket. Az elvált szó még mindig egy bélyeg, amit előítéletek által mozgatva rásütnek arra, aki egyedül neveli a gyerekét, és arra a gyerekre, akit csak egyetlen szülő nevel.

A 80-as években egy vidéki faluban nőttem fel, az osztályunkban 30 gyerek járt, ebből egy lányt nevelt egyedül az édesanyja. Nekem ő volt az egyik legjobb barátnőm. A szüleim nem tiltottak tőle és én semmivel sem éreztem másnak, mint a többieket. Szorgalmasan tanult, jó eredményeket ért el, teljesen kiegyensúlyozott volt, édesanyja egyedül is meg tudta teremteni számára a stabil anyagi hátteret.

De nem mindenki ilyen „szerencsés”, valahogy mintha benne lenne a társadalom tudatában kódolva, hogy aki elvált, azzal valami nincs rendben, valamit rosszul csinált, de legalábbis más, mint a többség. Ezzel az előítélettel nagyon nehéz megbirkózni, hiszen még azelőtt eldöntik, milyen is valaki, mielőtt bármit is tudnának róla. Ha valami baj van egy elvált szülő gyerekének viselkedésével, vagy a tanulmányi eredményével, akkor rögtön rásütik, hogy hát persze, mert elváltak a szülei és otthon biztos nem foglalkoznak vele eleget.

Ráadásul, mintha ragályos is lenne. Nem ismeretlen jelenség, hogy sok kétszülős család nem is akar barátkozni az elvált családokkal. Mindez elmagányosodáshoz vezet, ami tovább súlyosbítja egy éppen válás után lévő szülő érzelmi állapotát. Sokan arról számolnak be, hogy a gyermekük sokkal nehezebben tud beilleszkedni egy-egy közösségbe. Úgy érzi, mintha a társai kirekesztenék, így másnak érzi magát.

Anyagilag is sokkal nehezebb, még ha rendesen fizet is a másik fél gyerektartást, az akkor is kevesebb, mintha két teljes keresetből élne a család. Így nem jut annyi pénz a gyerekekre sem. A többség nem tudja azt az életszínvonalat biztosítani a gyerekének, mint a két szülős családok. Lehet, persze azt mondani, hogy a pénz nem számít, de a mai társadalomban, sajnos sok ember ez alapján ítéli meg a másikat. Az éppen legnépszerűbb játékot vagy a többi gyerek körében népszerű, menő márkás ruhákat nem tudja egy szülő egy keresetből megvenni.

Vajon ki lehet törni az egyszülős családokat érintő előítéletek csapdájából?

 

Egyszülős Központ - Egy hely – Egy esély – Sok találkozás