Önmegvalósítás vagy gyereknevelés egyedülálló szülőként?

Valamilyen ok miatt egyedül neveled a gyereked, és ez sok mindent megnehezít. Jó eséllyel viaskodik benned, hogy merj-e saját magadra is gondolni, miközben a gyerekedről is gondoskodni kell. Hogyan lehet mégis megőrizni az egyensúlyt?

Önmegvalósítás vagy gyereknevelés egyedülálló szülőként?

Ez egy nehéz helyzet

Felvállaltad a sorsod, egyedül kell tovább menned. A másik szülő, akinek jelen kéne lennie a gyerek életében, vagy nem tud, vagy nem akar jelen lenni. De az is lehet, hogy te kényszerültél erre a lépésre.

Magadon kívül valamennyire számíthatsz a szüleidre, tesódra, esetleg a barátaidra. Minél távolabb vagy valakitől érzelmileg, annál kevesebb támogatást kérhetsz, és kaphatsz.

A nap 24 órából áll, és az összes erőforrásod limitáltan áll a rendelkezésedre, kivéve a gyereked iránt érzett szeretetet.

De nem mindegy, hogy ebben a helyzetben a nehézségekre fókuszálsz, vagy a lehetséges megoldásokra!

Mit tanítasz a gyerekednek?

Mivel a gyereked közvetlenül tőled tanulja a legtöbbet, a tanítás folyamata, és mélysége egyáltalán nem mindegy.

A tanítás nem korlátozódik kizárólag az iskolai tanulmányokra. Sokkal fontosabb, hogy te milyen tudást adsz át neki a világról, a problémák kezeléséről, és megoldásáról.

Akármin is mentetek át eddig a gyerekeddel, neki a leghasznosabb tanítások egyike az a hiedelem lesz, hogy bármiből fel lehet állni, és ezt kizárólag te tudod megtanítani neki. Közvetlen, kézzelfogható tapasztalatot tőled fog látni.

A megélt pozitív és negatív élethelyzetek alakítják ki a gyerekedben azokat a hiedelmeket, amik támogatni fogják őt, vagy gyengíteni.

Nézzünk erre egy példát!

Nem mindegy, hogy a fiad / lányod azt tanulja meg, hogy a házasság, a gyerekvállalás „csak akadályozó nyűg és teher”, vagy azt, hogy „a problémákat bármilyen helyzetben meg lehet oldani”.

Mire van szüksége a gyerekednek?

Ha megkérdeznéd a gyereked, hogy mit szeretne jobban: egy új mobiltelefont, vagy az őt nevelő szülővel egy közösen eltöltött hétvégét, ahol mindketten jól érzitek magatokat, a legtöbb gyerek az utóbbit választaná.

És ez nem véletlen.

Számára te vagy a kapaszkodó, a biztos pont, és NEM akarja, hogy időt, energiát nem kímélve mindent megadj neki, ahelyett, hogy együtt legyetek.

A gyereknek nemcsak szeretetre és biztonságra van szüksége, hanem arra a tudatra is, hogy jelen vagy az életében, és képes vagy / képes voltál meggyógyítani magadban a múlt okozta sérüléseket.

A gyereked nem egy lelkileg megtört anyukára / apukára vágyik, hanem arra a szülőre, aki élvezi az életet. Mert ha ezt látja, akkor a gyerek a saját létét nem tehernek éli meg, hanem örömnek. Ellenkező esetben szorong, tele van lelkifurdalással, mert sajnálja az őt nevelő szülőt, hogy ilyen terhet vállalt.

Mersz-e egyáltalán álmodni?

Szerinted mitől függ, hogy egy szülő életvidáman, egyensúlyban merje élni a mindennapjait?

Igazából attól, hogy elfogadta-e a sorsát, az adott helyzetet, miközben nem húzzák már vissza a múlt fájdalmas kötelékei, és nem akar előre megküzdeni a jövő démonaival sem, amik ki tudja, hogy eljönnek-e egyáltalán.

Ez a szülő a nehézségek ellenére is mer boldog lenni.

Amikor egyedül maradtál, hogy túlélj, valószínű, hogy elsőre háttérbe kellett szorítanod saját magad. De az ember nem nyomhatja el örökre saját magát, és nem élhet mindig csak másokért, mert ez előbb-utóbb megbosszulja magát. A szellem kikéredzkedik a palackból, és ha nem engeded, annak komoly ára lesz.

Merj álmodni! Még akkor is, ha a körülményeid nem optimálisak!

Miről álmodsz?

Teljesen mindegy.

Egy a fontos: tegyél azért, hogy ezeket az álmokat, ha kis lépésekben is, de meg tudd valósítani.

Hogyan találhatod meg, melyik az az álom, amitől önmagadnak érezheted magad?

Tedd fel ezeket a kérdéseket, hátha közelebb visz a megoldáshoz:

  • Mi tenne boldoggá?
  • Mi az, amitől úgy érzem, hogy az élet újra értelmet nyer a gyermeknevelésen túl?
  • Meg merem-e szólítani a bennem lakó belső gyermeket, hogy ő mire vágyik?
  • Ha behunyom a szemem, és befelé figyelek, mi az az érzés, aminek leginkább a hiányát érzem az életben?
  • Ha megvan, mi az az álom, vagy tevékenység, amitől ezt a hiányzó érzést most is érezhetném?

Hogyan érheted el az álmaid?

Haladj lépésekben!

  1. Hallgass a belső hangokra, megérzésre, intuícióra!
  2. Figyelj az előtörő kifogásaidra. Azok akadályoznak a megvalósításban. És ezeket a kifogásokat nem elnyomni kell, hanem megérteni, hogy miért vannak ott, és a helyén kezelni őket.
  3. Az álmaidat nem egy lépésben kell elérned, hanem szedd apró, pici lépésekre. Így könnyebben el tudod hinni, hogy neked is sikerülhet.
  4. Az álmaid elérése során a legnagyobb akadály nem te vagy, hanem a benned dolgozó félelmek, stressz. A félelmek, és a stressz oldása nélkül az álmokból nem lesz valóság. Például ezzel az egyszerű stresszoldó technikával megkönnyítheted a haladásod.
  5. Éld bele magad, hogy az álmod megvalósult, és élvezd a pillanatot. És ezt képzeld el, éld át minden nap, egészen addig, amíg eléred az álmod.
  6. Mindig jusson eszedbe, hogy a gyereked egy erős, boldog szülőt szeretne látni benned. Add meg neki (is) ezt a lehetőséget!

Vendégszerzőnk, Takács Péter, gyermek és szülő életvezetési tanácsadó írása.