Kanapé | TÖRTÉNETEKSzerelem és társkeresés: meddig álmodjunk, mikor ébredjünk?October 28, 2018|Era blogjaA válás után mindenki máshogy viszonyul a társkereséshez. Van aki, sehogy, szinte gyászol. Attól függ, mit kell feldolgoznia, milyen lelkiállapotban került ki a házasságból, vagy akár az előző kapcsolatából. Egy biztos, nem könnyű megtalálni a helyes módszert. Illuszráció: Huy Phan/Unsplash Miért olyan nehéz? Mert hatalmas bátorság kell hozzá. Annál több bátorság kell, minél hosszabb volt a házasság, minél több gyerkőc született. Mert ebben az esetben lehet, hogy az utolsó randi, akár 20-25 évvel ezelőtt volt. Az pedig nem kis idő. Még inkább nehezíti a helyzetet, ha otthon leginkább csak Anya voltál, a nevedet már el is felejtetted. Kihez fordultam? Természetesen a legjobb barátomhoz, aki mindig nagyon megértett. Javasolta, járjak jógázni, mindketten jártunk. Elmentünk különféle rendezvényekre, és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. A rendezvényeken házaspárnak szólítottak, és ekkor úgy gondoltam, nyilvánvalóvá kell tennem, hogy nem szeretnék még tartós kapcsolatot. Meghívtam szilveszter estére, felvettem a legutálatosabb arcomat, és elmondtam, hogy a rák kontra skorpió aszcendens a legelviselhetetlenebb jegy. Elértem a célomat, hanyatt homlok menekült. Ezt persze később nagyon megbántam, mert másnap a nyakába ugrott egy kedves, gyermektelen hölgy, akivel még máig boldogan élnek. Mit csináljak? Az online társkeresés személytelen világát választottam. Azonban, mintha valaki jótét Lélek vigyázott volna rám, tizennyolc év távlatából előkerült az első szerelmem. Megjelent egy szimpatikus arc, ráklikkeltem, hogy érdekel, ő visszaírt, hogy valószínűleg ismerjük egymást. Találkoztunk, egy picit ott folytattuk, ahol abbamaradt. Miért volt jó? Mert tudtam, hogy Ő, tényleg Ő, ismertem a huncutságait, és tudtam, mikor, mire számíthatok. Kicsit visszavezetett a Férfi-világba. Megtanultam, mit jelent, ha nem érkezik a hisztis üzenetre válasz. Mit írhatna? Megtanultam, hiába okoskodunk, nincs az a magyarázkodás, amivel férfinél bármit el lehet érni. Ha szeretné, nem kell magyarázni, megy a nélkül, ha nem, akkor hosszú-hosszú órákon, napokon keresztül győzködhetjük, csak mi érezzük rosszul magunkat. De jó volt ezt egy türelmes baráton megtapasztalni, mert hála neki, türelmes volt hozzám. Voltak ismerkedések, randevúk, de ami megóvott mindentől, az az általam kreált kitalált szerelem. Mert senki nem kell addig, míg ott a lehetőség. Miután kedves barátom másé lett, halálosan szerelmes lettem belé. Igazi plátói, egyoldalú, titkos szerelem volt. Nem találkoztunk, csak néha-néha egy-egy rendezvényen. Néha táncoltunk, hatalmasakat telefonáltunk. Mindent tudtunk egymásról. Ő volt, akire mindig hallgattam, ébren tartotta az ösztöneimet. Ha már picit tetszett valaki, nem mondtam el, féltem, mintha megcsalnám. Mindez butaságnak tűnik, de nagyon sokáig reménykedtem. Volt, akivel közöltem, szerelmes vagyok, ne számítson komolyra. Ez így ment 4 éven keresztül. Egyre inkább éreztem, hogy a remény és a magány lassan továbblépésre sarkall. Egyre kevesebbet beszéltünk, egyre kevesebbet adtam ki magamból. Egy őszi délután megírtam, mit érzek. Utána felhívtam, és elmondta, hogy ő mit. Ez így volt jó. Mert nem lehet a végtelenségig álmodozni, csak ameddig jó. Ezzel azt is megelőzzük, hogy a sok szép megcsúnyuljon. Neki is hálás vagyok az őszinteségéért.Tags:társkeresésszerelemválásEra blogja