Míg néhány generációval ezelőtt még házasságban élő szülőket tekintettük a hagyományos családmodellnek és „alapnak”, ma már elmondható, hogy az ettől való eltérés olyan gyakori, hogy már a családterápiás képzésben is szót kap a patchwork családdá válás/család szerkezetének átalakulása, mint lehetséges normatív krízis a család életében. A mozaikcsaládok száma a válási statisztikákkal párhuzamosan folyamatosan nő, de a családtagok sokszor váratlanul és felkészületlenül találják magukat ebben az új helyzetben.
Cikkünkben az új dinamikával, családdá válással foglalkozunk, hiszen a sokrétű családi együttlétekből harmonikus egység és különleges kapcsolatok is szövődhetnek. Pillantsunk hát rá, milyen út vezet a válás utáni egyszülős létből a mozaik /patchwork, blended/ családdá váláshoz.
Szülőként ugyanolyan esetleges, hogy valakivel meg van-e a kémia, közös pontok, vonzalom, amiből aztán a szerelem születik, mégis sokkal nehezebben éljük meg a válás utáni ismerkedést. Ennek többek között az az oka, hogy már mindkét félnek történelme, ‘csomagjai’ és sok-sok, a kapcsolaton kívüli felelőssége van, ezeket pedig nem lehet a végtelenségig a kapcsolat határain kívül tartani. Aztán persze ott vannak a gyerekek, akik életük első évtizedeiben szivacsként szívják magukba a tudást a kapcsolatokról is, akár a mi kapcsolataink megfigyelésén keresztül. Emiatt nagyon nem mindegy, hogy hogyan és mennyire húzódik el a párkeresés időszaka. Tegyük fel, hogy az első hullámvasutas év után, remélhetőleg egy kis introspeciót - azaz belső számvetést - követően úgy érezzük: lassan óvatosan elfordítanánk a kulcsot a zárban és résnyire nyitnánk az ajtót. Előfordulhat, hogy a gyerekek már ezen a ponton ellenállnak és hangos ellenkezésüktől visszhangzik a ház. Túl korai lenne? Nem feltétlen. Hiszen az ismerkedéshez nekünk magunknak kell készen állnunk, mi pedig azt is tudjuk, hogy a résnyire nyitott ajtótól az új partner ajtón való belépésig sok idő telhet el. Hiszen az ajtó mögött nem csak mi vagyunk, hanem a gyerekek is, akik érdekében érdemes csak azt beengedni a közös élettérbe, akivel való kapcsolatunkban már valamelyest előrébb járunk és biztosak vagyunk. Ha a gyerekek még ekkor is ellenkeznek, annak A két Lotti-ból ismerős családegyesítési vágyak állnak legtöbbször a hátterében. Talán segít türelmesnek lennünk, ha belegondolunk a válás, a család átalakulása kapcsán a gyerekben kismillió kérdés kavaroghat: Ki is vagyok én? Ki fog rám vigyázni? Hová tartozom? Engem is elhagytak? Engem még szeretnek? Az én hibám, hogy ez történt? Hogyan hozhatom ezt rendbe? Mire számíthatok az új felnőttektől?
Fontos megjegyezni, hogy a gyerekek ilyenkor egy olyan új valóságban élnek, amit nem ők választottak. Attól függően, milyen a kommunikáció és az együttműködés köztetek az exeddel, a gyerekek megpróbálhatják a maguk módján irányítani a körülményeiket. Nem manipulálni, játszmázni, hisztizni akarnak - csupán egy "normális" világot keresnek, próbálnak visszaevickélni valami olyanba, amiben megbízhatnak.
Segíthet, ha az új szerelem kibontakozása során sokat beszélgetsz a gyerekekkel, lehetőséget adsz nekik arra, hogy kérdezzenek. Nem kell persze mindent tudniuk, de a szülők életében megforduló legfontosabb személyekről annyit, amennyi ahhoz elég, hogy elképzeljék őket, érdemes megosztani.
Adj nekik teret arra, hogy kifejezzék magukat, de jelezd feléjük, hogy a döntés, a választás a tiéd - hiszen te vagy a felnőtt, a szülő. Érdemes biztosítanod őket afelől, hogy senkit sem fogsz beengedni az életükbe, amíg biztos nem vagy benne, hogy az új személy jó választás lesz a családotok számára.
Kerüld a titkolózást, magyarázkodást és a versengést is. Te és az exed nem feltétlen egyszerre érzitek majd magatokat készen arra, hogy nyissatok a randizás felé, így előfordulhat, hogy egyikőtök hamarabb lel új partnerre. Ekkor a család egészének az az érdeke, hogy az új családtagot valamennyire mind beengedjétek, megismerjétek, elfogadjátok - ha ebben te is partner vagy, az óriási segítség a gyerekeknek. A kulcsszó itt is a fokozatosság, a türelem. No meg a nyílt, másik álláspontját is figyelembe vevő párbeszéd. A sürgetettség, a dolgok ki-és-átalakulásának siettetések nagyon sok konfliktushoz vezethet. A felnőtteknek és a gyerekeknek is ideje van felkészülési időre. Ha feltehetjük egymásnak a kérdéseinket, több időt adunk magunknak és egymásnak egy-egy döntés meghozatalára, mindenkit kevésbé ér váratlanul és kevésbé visel meg egy-egy újdonságot hozó helyzet.
Fokozatosan beszélgethetünk ex-partnerünkkel, új párunkkal és a gyerekekkel arról: Mit szeretnének tudni egymásról? Mikor és hol szeretnének először találkozni? Eleinte mennyi időt és hogyan töltsünk együtt? Kinek mi lesz a feladata? Kinek mibe és mennyire lesz beleszólása? - és így tovább.
Előfordulhat, hogy a gyerekek olyan családokból érkeznek, ahol eltérő szabályok és dinamika uralkodik, ami igencsak meg tudja nehezítheti az élet összehangolását. Épp ezért a gyerekek úgy érezhetik magukat, mintha idegenek lennének a mozaikcsaládban. Ezt az érzést nem dolgunk elkergetni, elnyomni. Hagyjunk ennek is teret, hiszen ami először ijesztő és ismeretlen, az lassan furcsává, majd ismerőssé végül komfortossá, sőt kellemessé is válhat. A mozaikcsaláddá válás hosszú folyamat, ha bármely pontján megakadnánk, kérjünk segítséget! Az időben igénybe vett támogatás, legyen az baráti beszélgetés, szülőkonzultáció vagy családterápia óriási hatással tud lenni a család küzdelmes formálódásának szakaszában, hiszen néha eltévedünk, elakadunk az új dinamikák, kapcsolatok szövevényes rengetegében, de segítséggel minden megoldható.